Mi a titka azoknak a falvaknak, városoknak, régióknak Közép-Európában, amelyeknek „sikerült”? Ez a rovat a térség sikertörténeteit mutatja be. Tájékoztat azokról az új gondolatokról, jó megoldásokról, amelyekből tanulhatnak, egymástól, Közép-Európa városai, községei, régiói.
Hogyan válhatnának Közép-Európa országai igazán sikeres országokká Európában és a világban? Milyen területeken válhatna, mindegyik a maga módján, a “kiválóság szigetévé”? Hogyan válhatna Európa és a világ nagy teljesítményekre képes, sikeres, megbecsült országává? Milyen stratégiát kellene ehhez alkalmaznia? E kérdések körül kezdeményez eszmecserét, közös gondolkozást, vitát ez a rovat.
A térség több országa küszködik azzal, hogy „arculata”, „imázsa”, kisugárzása nem elég pozitív és nem elég erős. A kérdés: hogyan alakíthatnának ki kedvezőbb képet önmagukról, önmaguk és a világ számára.
Ma lázasan folyik világszerte a „branding”, vagyis azoknak a „márkáknak”, „védjegyeknek”, emblémáknak, szimbólumoknak a keresése, illetve kidolgozása, amelyek izgalmas, vonzó, sugárzó aurával vesznek körül egy-egy céget, árucikket, szolgáltatást, várost, országot. Ezt a munkát a közép-európai országoknak, városoknak, régióknak is el kell végezniük, ha fénylő, ragyogó pontokként rá akarnak kerülni a világtérképre. Ebben a munkában lehetnek egymás segítségére e rovat szerzői, vitáinak résztvevői.
Vita alakulhat ki majd arról is, hogy van-e, s ha van, milyen ma Közép-Európa közös kisugárzása. S hogy kellene-e, hogyan lehetne megváltoztatni, s polgárainak közös teendői?
A térség országainak egyik legsúlyosabb problémája az, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek drámai módon megnőttek az elmúlt másfél évtizedben. Ez nem csupán elfogadhatatlanul sok emberi szenvedés forrása, hanem ma már gátolja ezeknek az országoknak a fejlődését és zavarja a demokratikus intézmények működését.
Hogyan lehetne létrehozni egy szolidárisabb és igazságosabb társadalmat, egy valóban esélyteremtő államot, összetartó közösségeket, hogyan lehetne fölépíteni a felelősségteljes és cselekvő polgárok országát?
Ez a honlap arra vállalkozik, hogy összegyűjti a térség polgárainak és civil szervezeteinek azokat a javaslatait, azokat az új vagy már sikeres programokat, kezdeményezéseket, amelyek segíthetnek ebben a munkában. Vegyen részt e munkájában.
Hogyan élnek, gondolkoznak, dolgoznak, öltözködnek, szórakoznak, laknak, közlekednek, tanulnak az emberek a közép-európai és a nyugat-európai országokban? Milyen szokások s normák határozzák meg magatartásukat? Miben hisznek, miben reménykednek, mitől félnek, milyennek látják a világot? Hogyan törődnek önmagukkal, egészségükkel, életükkel, személyiségükkel? Miért hisznek vagy nem hisznek önmagukban, másokban, a világban? Hogyan bánnak gyerekeikkel, környezetükkel, más élőlényekkel?
Mik az esélyeik arra, hogy megtalálják életük értelmét s harmóniáját? Képesek-e az örömre? Ezekről és ezekhez hasonló kérdésekről lesz szó ebben a rovatban.
A térség sok országára, társadalmára jellemző az, hogy két vagy három részre szakadt, éles ellentétek állítják szembe az embereket egymással, a két vagy három tábor szinte beszélni sem hajlandó egymással. Ez az áldatlan helyzet lehetetlenné teszi az együttműködést, rontja az adott országok lehetőségeit, gátolja fejlődésüket. A kérdés: hogyan lehetne változtatni ezen a helyzeten? Hogyan lehetne megteremteni a társadalmi békét? Hogyan lehetne kiegyezni egymással? Nem volna-e szükség és lehetőség egyik vagy másik országban egy „Új Kerekasztalra”?
S ha volna, hogyan kellene hozzáfogni a dologhoz? Mik volnának az első lépések? Mit tanulhatunk azoktól az országoktól, ahol sikerült már egy ilyen kiegyezés? És mire figyelmeztetnek azok a rianások, amelyek az elmúlt években mintha néhány igen fejlett ország társadalmát fenyegetnék komoly politikai, eszmei, világnézeti szakadással?
Ezekről a kérdésekről indul vita ebben a rovatban.
Új helyzetünkkel nemcsak új jogok, hanem új felelősségek is járnak. Amíg be voltunk zárva a vasfüggöny mögé, amíg elnyomottaknak és áldozatoknak tudtuk és éreztük magunkat, addig elsősorban magunkkal, a saját bajainkkal, a saját nyomorúságainkkal foglalkoztunk. De most, hogy szabad országként a világ egyik legfejlettebb s leggazdagabb társulásának tagjai vagyunk, felelőssé váltunk azokért, akik világszerte nagyobb nyomorúságban élnek, mint mi, akik kétségbeesett küzdelmet folytatnak pusztító betegségekkel, kíméletlen zsarnokokkal, a jogfosztottsággal, a szegénységgel, éhezéssel, a reménytelenséggel.
Az eddiginél nagyobb felelősséget kell vállalnunk a természetért, a környezetért, a föld valamennyi élőlényéért is. El kell fogadnunk e felelősségeket, meg kell tanulnunk az eddiginél sokkal jobban és többet segíteni.
Létezett-e valaha „Közép-Európa”? S létezik-e a ma? Szükség van-e egyáltalában erre a fogalomra? Vannak-e olyan sajátosságok, problémák, ügyek, amelyek bizonyos fokig összekötik e térség országait s polgárait?
Honlapunk fórumot kínál annak átgondolására, megvitatására, hogy – ha egyáltalában, akkor -- milyen területeken lehetne és kellene együttműködnie a térség országainak, társadalmainak, polgárainak. Hogyan lehetne rendezni közös múltunkat és közös gondjainkat? Hogyan ismerhetnénk meg jobban egymás életét, teljesítményeit, kultúráját? Nem kellene-e együtt gondolkoznunk a jövőnkön? Milyen módon segíthetnénk azokat az országokat, amelyek még nem csatlakoztak az Európai Unióhoz?
A térség országainak kultúrájából emeli ki azokat az eseményeket, jelenségeket, kezdeményezéseket, amelyek értékké válhatnak mindannyiunk és a nagyvilág számára.
Fölvetünk olyan kérdéseket, amelyek érdeklik, izgatják az embereket, de többnyire csak felületes és indulatoktól fűtött válaszokat adnak s kapnak rájuk. Megpróbálunk higgadt, alaposan elemző vitákat indítani e kérdésekről. Az első ilyen kérdésre már most induláskor választ próbál adni, s további gondolkodásra biztat a terület egyik kiváló ismerője.
Rendszeresen közlünk majd olyan statisztikai adatokat és survey eredményeket, amelyek segítségével össze lehet hasonlítani a térség országainak gazdasági, társadalmi, politikai, kulturális helyzetét, eredményeit és problémáit, életszínvonalát, életminőségét, egészségi állapotát, életstratégiáit, értékrendszerét, vágyait, félelmeit, reményeit. Hogy az összehasonlítást megkönnyítsük, a számokat, adatokat rávetítjük Európa térképére.
Nem képtelenség az, hogy például mi magyarok jobban ismerjük Bécset, Párizst vagy akár az innen 12.000 kilométerre fekvő San Franciscót, mint Zágrábot, Ljubjanát, Bukarestet, Pozsonyt vagy Szófiát? Nem képtelenség az, hogy jobban ismerjük Amerika vagy Hollandia történelmét, kultúráját, gazdaságát, mint szomszédaink történelmét, kultúráját, gazdaságát?
De képtelenség. Kezdjük el az ismerkedést.
Egyre több szakember gondolja úgy, hogy a jövő Európája nem nemzetállamok, hanem régiók Európája lesz. Vagy a kettő valamiféle kombinációja. Nyugat-Európában már eleven élet folyik sok régióban. A kelet-közép-európai és délkelet-európai térségben azonban még alig-alig rajzolódtak ki a régiók körvonalai. Rengeteg alkotmányos, jogi, politikai, gazdasági, társadalmi kérdést kell még megoldani ahhoz, hogy itt is kialakuljanak az autonóm, egymással együttműködni képes és az emberi életlehetőségeket megsokszorozó régiók. Ezekről a problémákról, lehetőségekről, teendőkről lesz szó ebben a rovatban.
A kisebbségek védelme még a fejlett demokráciákban sem működik tökéletesen. S különösen erőtlen, szervezőtlen még, vagy egyáltalában nem is működik, az államszocializmusból nemrég kibontakozott országokban. E kisebbségek lehetnek etnikai, vallási, politikai, kulturális csoportok, a nők, a fiatalok, az idősek, a betegek, a rokkantak, a hátrányos vagy többszörösen hátrányos helyzetben élő csoportok, vendégmunkások, menedékjogot kértek, és így tovább.
Honlapunk egyike lehet azoknak a fórumoknak, ahol kicserélhetjük ezekkel a problémákkal kapcsolatos tapasztalatainkat, elképzeléseinket, javaslatainkat, s a magunk szerény eszközeivel megpróbáljuk elősegíteni e téren a pozitív változásokat.
Felháborító és elfogadhatatlan az, ahogy – európai mércével mérve – a magyar társadalom egy jelentős hányada a gyerekekkel és a nőkkel bánik. Sokat cikkezik ma már erről a sajtó, de még nagyon kevés javulás tapasztalható a valóságban. Hasonló lehet a helyzet Kelet-Közép-Európa és Délkelet-Európa többi országában is.
Ugyanilyen felháborító az, ahogy az állatokkal bánnak sokan a térség sok országában, - de itt a nyugat-európai országokban is nagyon sok még a teendő.
Arra akar ösztönözni ez a rovat, hogy cseréljük ki tapasztalatainkat, és próbáljunk valamit együtt vagy külön-külön tenni e téren.
Azt még csak sejtettük, hogy országunk parlamentjében mit csinálnak képviselőink, bár nem
nagyon kényeztettek el minket az alapos és tárgyilagos ismertetéssel. Aztán egy szép napon
elküldtük néhányukat az Európai Parlamentbe. Búcsút intettünk nekik, ők pedig eltűntek a
németalföldi ködben. Nem tudjuk, mit csinálnak ott. Aktív, kezdeményező szerepet játszanak, vagy
csendben és megszeppenve szoronganak a karosszékükben? Mik a fontos ügyek? Hogyan
lehet, hogy tudták, hogyan tudják érvényesíteni országaink érdekeit? Mennyiben más a
parlamenti-politikai élet Brüsszelben, mint a mi fővárosainkban? Mit lehet ott tanulni, amit itthon
is hasznosítani lehet majd?
Ilyen és ezekhez hasonló kérdéseket teszünk majd föl európai képviselőinknek és uniós
biztosainknak.
Sok feszültség, háborúskodás, tévhit, előítélet szabdalta szét ezt a térséget, állította egymással szemben az országokat, az elmúlt évszázadok során.
Itt az ideje a kiegyezésnek, annak, hogy „oly sok viszály után” rendezzük kapcsolatainkat, és egymást megbecsülve, tiszteletben tartva, egymással együttműködve folytassuk közös történelmünk építését. A teendőkről indít párbeszédet ez a rovat.
Hogyan, milyennek látják egymást a térség országai, társadalmai, polgárai? Milyen kép s milyen torzképek élnek bennünk szomszédainkról, egymásról?
Mindannyian sokat tanulhatnánk abból, ha tudnánk, hogy milyennek látnak minket mások. Ha kölcsönösen tükröt tartanánk egymásnak. Segítene ez legyőzni gyengeségeinket, hibáinkat, torzulásainkat, és segítene abban, hogy megszabaduljunk előítéleteinktől. Hogy ne farkasszemet nézzünk egymással, hanem azt lássuk meg egymásban, ami értékes, amiből tanulhatunk.
Szándékaink szerint e tükörjátéknak ad helyet ez a rovat.
Mi történik valami a térség színházaiban, hangversenytermeiben, kiállítási csarnokaiban és stúdióiban, mi épül szép, furcsa, még soha nem látott a térség városaiban, mik a legfontosabb, legizgalmasabb könyvek, folyóiratok, milyen fesztiválok zajlanak, mik a legérdekesebb, legfontosabb tudományos konferenciák….?
Ez a rovat a térségbeli országok azon eseményeit szeretné bemutatni, melyek valamilyen oknál fogva nem kerültek be a magyar hírvilágba, de a magyar olvasók számára érdekesnek bizonyulhatnak. A mi Közép-Európánkba a Baltikumtól a Balkánig minden olyan ország beletartozik, melyeknek az utóbbi tizenöt évben nyílt lehetőségük arra, hogy megtalálják, kitalálják önmagukat. A híranyag alapját a régió sajtószemléje adja, de emellett rendezvényekről, kiadványokról is beszámolunk.
Extra Hungariam est vita.
Terra Recognita Alapítvány
A válság - akár magyar, akár világszintű - nem hagyja érintetetlenül életünk egyetlen fontos területét sem.
Káros hatásait - ha eltérő mértékben is - szinte mindannyian tapasztaltuk már. Nem lebecsülendőek azonban a pozitív hatások sem:
egyre többen keresnek kiutakat, gondolkoznak alternatívákban, és egyre többen keresik az utat egymás felé is.
Némi túlzással azt is mondhatnánk: a magyar társadalom kezd újra kinyílni és megnyílni.
Az elmúlt hetekben szerkesztőségünkbe számos írás érkezett, amelyeket folyamatosan közlünk.
Különösen fontosnak tartjuk a civil világ, a hátrányos helyzetű települések lakóinak véleményét, és örömmel mutatjuk be
a sikeres vállalkozásokat kreatív közösségeket, prosperáló településeket is. Mert minden nehézségünk ellenére sokan büszkélkedhetnek nagyszerű teljesítményekkel. Sorozatunk a válság elemzése mellett a kibontakozás lehetséges útjainak a keresésére is vállalkozik.
Természetesen szigorúan civil társadalmi szemszögből.
Váruk írásaikat, hozzászólásaikat.
A Sófár Egyesület ötperces villámcsődületet szervez a zsidóbarát zsidónegyedért 2006. augusztus 17-én, este 6 órára, a Herzl térre. A demonstráció résztvevői ébresztőóráik csörgetésével kívánják felhívni a figyelmet az erzsébetvárosi zsidó kulturális értékek védelmének fontosságára. Kinyilvánítjuk, hogy egy patinás zsidónegyed rehabilitációja Európa szivében nem szólhat kizárólag épületekről, lakókról, befektetőkről és városvédőkről. Szól a kakas még.
A felismerhetetlenné váló rongydarab, a gyűrt és hajtogatott csipke, az üveg- és tükörtöredékek alak- és faktúrahatásai olyan formavilágot tárnak fel a festő előtt, amely a megszokott rajzi, képi eszközökkel nem elérhető.
