Az ISES Alapítvány a Norvég Finanszírozási Mechanizmusok (Norvég Alap) támogatásával 2009. szeptember végén „KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG MENEDZSMENT ÉS FENNTARTATÓ FEJLŐDÉS” felsőfokú szakirányú képzést indít.
A HVG jan. 21-i számában írás jelent meg a Waldorf iskolákról Magyarországon. A cikk szerzője Schweitzer András. A bevezetőben kiemelt szöveg a pedagógiát körüllengő mendemondára utal, sugallva, hogy az alatta következők segíthetnek annak, akinek igénye a tisztábban látás.
Egy év van az önkormányzati választásokig. Még nem kezdődött semmilyen kampány ebben a témában, így talán alkalmas az idő, hogy erről eszmét cseréljünk. Gondoljuk végig, fogalmazzuk és vitassuk meg: a helyi társadalom, a települések, városrészek lakói és azok közösségei milyen helyi önkormányzatokat, s azok élére milyen polgármestert akarnak.
Ennek végiggondolására indít felhívást az újpalotai lakótelepen élőkhöz a Nyírpalota Társaság, s az erről történő helyi párbeszédek elindítását ajánlja az ország többi településén működő civil szerveződéseknek, társaságoknak is.
Hogy érzik magukat? Sejtem a választ s éppen ezért, néhányan összefogva, segíteni szeretnénk Önöknek, hangulatuk, közérzetük javulásához és kiegyensúlyozottságuk megerősítéséhez. Ha ránk hallgatnak, kellő hozzáállással, eltökéltséggel, bevonulhatnak úgy HAZÁNK, mint a világpolitika történelmébe, pozitív értelemben. Hozzájárulva ezzel az ország állampolgárainak megnyugvásához, életszínvonaluk fokozatos növekedéséhez, a lappangó tehetségek felszínre kerüléséhez, egy pezsgő gazdasági, kulturális, jóléti államforma kialakításához. Amelyre még nem volt példa az emberiség eddigi léte folyamán.
Ez a könyvcím (Morel, 1995) jutott eszembe akkor, amikor a legutóbbi Alföld-konferenciánk társadalom szekciójához érkezett hozzászólásokat, előadásokat megkaptam. A szociológus szerző elmélete szerint a helyes döntést társadalmi-gazdasági-területi és egyéb erőforrásaink felhasználása határozza meg.
15 év telt el a rendszerváltás óta. Az Európai Unióba helyes volt a belépés, az adott körülmények között mást nem lehetett tenni. Az emberek mégis egyre elkeseredettebbek, mert a nagy többség anyagi hasznát még nem látta, sőt szenvedi. Nemzeti termelésünk elmarad az 1989-es mögött. Egy kis réteg óriásit gazdagodott, de a 8o% panaszolja helyzetét. A kapitalizmusnak nem azt a változatát vehettük át, amely a gazdag nyugati társadalmakat olyan szimpatikusnak mutatta. Itt az ügyesek, helyezkedők meggazdagodtak, a társadalom egy része szó szerint az utcára került, a középső rész küzd a régebben elért színvonalért, vagy leszakad.
Egy angol nyelvű útikönyvben olvastam rövid összefoglalót Szlovákia történelméről. Első reakcióm a keserű felháborodás volt: hát a „művelt Nyugat” már meg se kérdezi a mi véleményünket, amikor rólunk alakít ki valamilyen képet? Aztán lecsillapodva megdöbbentem: mit tudunk mi arról, mit éltek át azok, akiket meg se hallgattunk évszázadokon keresztül?
Talán a honlap cikkeinek és a hozzászólók leveleinek olvasgatása közben jutott eszembe a kor divatja szerint frappánsnak tűnő mondat: vannak, akikről kevesen tudnak, de viszonylag sokat, és vannak, akikről sokan tudnak, de nagyon keveset.
Olvasom, hogy különböző pályázatokkal igyekeznek segíteni a kis falvakban lakók életét. Tapasztalatom szerint az egyik legnagyobb gond, ha az iskolát körzetesítik, ami annyit jelent, hogy több kis falu elveszti iskoláját, és a gyerekek bejárnak egy jól felszerelt központi iskolába.
Hogyan működhetnek együtt a civil szervezetek és az önkormányzatok a legégetőbb helyi problémák megoldásában? A szerző által kidolgozott, a civil stratégiát segítő program lehetővé tenné, hogy a településeken egységes stratégiai szemlélet alakuljon ki.
Hankiss Elemér ”találjuk ki” felszólítása számomra azt jelenti: ”tervezzük meg”. Olvasva a cikkeket, a Fórum hozzászólásait, mindenki tervez, vagy tud mondani valamit.
A Monarchia cég már nem csupán tűnődik azon a gondolaton, hogyan lehetne „kitalálni” Közép-Európát, hanem globális szinten (egyelőre az Egyesült Államokban) alkalmazza is ezt az ötletet.
Az EU-tagsággal a magyar kutatás és innováció-fejlesztés feltételei egy új fejezetbe léptek. Az EU-programokon keresztül és velük kapcsolatban több anyagi forrást és erősebb ”hálózati” kapcsolatokat remélhetnek a magyar kutatók – de keményebb versenyben kell helytállniuk. Ezért a magyar kutatók pályázókészségét erősíteni kell úgy Magyarországon, mint Brüsszelen keresztül, úgy az állami, mint az alapítványi rendszerben.
Valamikor az előző év végén egy felvételi interjún elhangzott a
következő: - Igen, nálunk nincs sok lehetősége jelenleg egy friss
diplomásnak, próbálja meg talán külföldön. - Hogyan? - hangzott a
válasz. - Nem megyek el innen. Ez a hazám és otthonom is egyben,
minden ideköt.
Anyám gyakran megfedett, ha nyűgösködtem. Ne sopánkodjak annyit – mondta – , „inkább találd föl magad!” Négy elemivel és négy polgárival a tarsolyában ma sem tanácsolna egyebet, ha találkozna egy ilyen szlogennel, mint a „Találjuk ki Közép-Európát!” Elvégre hogyan is lehetne kitalálni, ami van? Kivált, ha a káprázat helyett – aminek legföljebb a mitológiában vethetünk tőrt, hogy neve legyen a gyereknek – egy meghatározott dologra vonatkozik óhajunk.
