A kilencvenes évek elején a falvakban élő emberek joggal gondolták azt, hogy a politika végre egyenrangú állampolgárnak tekinti Őket. Biztató volt az első 4-5 év, hisz létrejöttek a települési önkormányzatok, a falu lakossága maga dönthetett kisebb nagyobb dolgok felett és úgy tűnt, hogy magára talált a falu! Sokan mondták akkor, – és joggal – hogy az önkormányzatiság a rendszerváltás sikerágazata!
|
 |
|
Azokban az augusztusi napokban, miközben északi határainkon támadásra készen álltak a Magyar Néphadsereg egységei, a tévénézők milliós tábora óriási izgalommal várta az Országos Táncdalfesztivál döntőjét. Az új táncdalok túlharsogták a haditechnika zaját, s még sokáig éltek a fülekben. Hogy is ne! …
|
|
|
Vázlatos gondolatok a baloldali magyar értelmiség 1945 utáni útkereséséről.
|
|
|
„Idesem, megebédelunk, aztan koszoruzas kerületbe…” Kezdődik a készakarva erősen tört mondat a kettős anyanyelvű örmény-magyar szájából. Nos, igen, ennyi humor belefér ebbe a mai napba. Az is lehet, hogy készakarva tréfálkozunk. Mert mindannyian úgy indultunk el otthonról, hogy nem kellene sírnunk.
|
|
|
Tudatos, közép-hosszútávú állami politikára van szükség, aminek része az, hogy már az iskolákban elkezdjük oktatni az alternatív történelemfelfogásokat. Hogy a történelemoktatás ne csupán magyar nemzeti indoktrináció legyen, mint jelenleg. Hanem – tekintettel a probléma súlyára – egy kárpát-medencei mini-eszmecsere, mondjuk már a harmadik osztálytól.
|
|
|
Az egész gondolkodásmódot valahogy meg kell változtatni. Amíg nincs valamilyen igazán aktív program – mindegy, hogy az országon belül vagy kívül –, addig ebben a lében fövünk. És amíg mi fövünk benne, addig a szlovákok is a sajátjukban, és így tovább.
|
|
|
Kertész Imre mondja, hogy Auschwitz: érték. Trianon is érték, az kell, hogy legyen számunkra. Vajon miért nem tudunk mi erre a kétségtelenül traumatikus élményre értékteremtő módon reflektálni? Miért nem tudjuk kihozni belőle a legjobbat a magunk számára, a megmaradt 93 ezer négyzetkilométer számára?
|
|
|
Április 24-én, az örmény genocídium 92. évfordulóján példátlan eset történt Budapesten: az Orlay utcai örmény templomot zárva találták, a gyászmise elmaradt. Az örmény népirtás nem az egyetlen feltáratlan tragédiája az emberiség 20. századi történetének.
|
|
|
Ez év őszén Romániában ismét fellángolt a vita a székelyföldi autonómia körül. A Székelyföldön egy tömbben élő magyarok önkormányzatát az RMDSZ elnöke, Markó Béla miniszterelnök-helyettes vetette fel.
|
|
|
Saját kezűleg helyezett el magyar feliratokat a kolozsvári Babeş-Bolyai egyetem épületein a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnöke. A többnyelvű feliratok elhelyezését egy tavaly elfogadott szenátusi határozat írja elő, azonban az egyetem vezetősége ez ideig különféle kifogásokkal elodázta a táblák kifüggesztését.
|
|
|
Fény derülhet jó néhány lengyelországi politikai gyilkosságra a közelmúltból. A bűnügyek szálai a szervezett bűnözés és a titkosszolgálatok világába vezetnek.
|
|
|
Az utca és a kormány, a jobb és a bal terrorja közé szorulva két tűz között találta magát a civil társadalom. Közben úgy tesz, mintha nem tudná, miért és hogyan került ilyen lehetetlen helyzetbe. Pedig leginkább neki, azaz nekünk kéne tudnunk. A cikk egy meglehetősen bonyolult szituáció átfogó elemzésére és a kiút megfogalmazására vállalkozik. Tájkép csata közben.
|
|
|
Magyarország olyannyira atomizált, hogy talán csak egy dolog mozgatja az embereket: hogy dögöljön meg a szomszéd tehene is – vélekedik a Kossuth téri tüntetők egyik vezéralakja, a Magyar Nemzeti Bizottság 2006 ügyvivője, Molnár Tamás.
|
|
|
„Ebben a pillanatban a további kaotizálódás megállítására a nagy pártok alapvető, nemcsak erkölcsi, de politikai és szervezeti reformja lenne a legalkalmasabb eszköz.” – Kiss Endrével, a Stratégiakutató Kht. tudományos igazgatójával Sándor Zsuzsa beszélgetett.
|
|
|
Augusztusban egy új sorozatot mutatott be a Magyar Televízió. A Trianon-szindróma című, ötrészes dokumentumfilm-sorozat Koltay Gábor Trianon-filmje után egy egészen más történetet tár az érdeklődők elé. – A film egyik alkotójával, Ablonczy Balázs történésszel Zahorán Csaba beszélgetett.
|
|
|
Az elmúlt hetekben napvilágot láttak olyan elemzői vélemények, amelyek szerint a közeljövőben hazánkban is parlamenti, esetleg kormányzati pozícióba kerülhet egy szélsőséges, populista párt. Ennek realitásáról Kiszelly Zoltán politológussal Apáti-Tóth Kata beszélgetett.
|
|
|
Az alábbiakban egy olyan, látszólag egyszerű kérdéssel szeretnék foglalkozni, amely a közép- és kelet-európai értelmiségiek gondolkodásának megváltozásában érhető tetten: nevezetesen abban, ahogy a Kelet és a Nyugat fogalmának a tartalma átformálódott.
|
|
|
Amíg nem látjuk a másikat - a másik társadalmat, csoportot, közösséget, egyént - a maga valójában, amíg nem az empátia vezet minket felé, addig a saját nézőpontunk abszolutizálása miatt azt sem fogjuk látni, hogy mennyi hasonlóság jellemzi közösségeinket.
|
|
|
A 2006. évi szlovákiai választások után a szlovák közbeszédben tolerálhatóvá vált az etnikai gyűlöletkeltés, amikor bekerült a kormánykoalícióba a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt. A megfelelő politikai elhatárolódások híján várható volt, hogy ez hívószóként hat, és aktivizálni fog bizonyos szélsőséges csoportokat.
|
|
|
Alulírott magyarországi értelmiségiek a szlovákok és magyarok közötti szaporodó helyi konfliktusok miatt megdöbbenésünknek és aggodalmunknak hangot adva felhívjuk mindkét ország vezetőit, hogy haladéktalanul tegyenek meg mindent, amivel oldhatják a felmerülő feszültségeket.
|
|
|
A közép-európai együttműködés iránt elkötelezett civil szervezetként szükségesnek tartjuk megfogalmazni saját véleményünket a szlovák-magyar viszony utóbbi időben tapasztalható megromlása kapcsán.
|
|
|
A lehető legegyszerűbb és legkellemesebb módon próbáltuk felderíteni az egyetemi város etnikai törésvonalait: kocsmatúrával. Két estét szántunk arra, hogy kiderítsük, mennyi az igazság a magyarok és a románok elkülönüléséről hallott történetekben.
|
|
|
Az átvilágítást mint politikai problémát 1990 és 1992 között a szétválásra készülő Csehszlovákia oldotta meg a leghatározottabban és a leggyorsabban. A törvénynek sok a hibája, gyenge és tökéletlen, mégis a kommunista titkosrendőrséggel szembeni gát és védelem szimbóluma.
|
|
|
Miért úgy határozták meg a szlovák–magyar határvonalat, ahogy azt az első világháború után tették? Milyen reakciót váltott ki Trianon a korabeli magyar társadalomból, és hogyan dolgozza fel mindezt a mai idők magyarja? És mit gondol a magyar Trianon-szindrómáról az „átlagszlovák”?
|
|
|
Trianonban már egy olyan országot daraboltak szét, amely a belső folyamatok miatt amúgy is szétesőfélben volt. Ennek komoly előjelei mutatkoztak, s ha az utókor ezeket ignorálja, akkor hasonlóan gondolkodik, mint a dualizmus szűk látókörű politikai elitje.
|
|
|
A trianoni kérdéskör érzékeny témának számít – különösen a magyarok számára. Ezzel szemben azok, akik úgymond „kívülről” találkoznak vele, vagy kevésbé érdekeltek a kérdésben, nehezen tudnak rá kellő érzékenységgel reagálni. Ez különféle (felesleges) félreértéseket, feszültségeket vagy kölcsönös frusztrációkat eredményez.
|
|
|
Az 1990-es évek elején végignéztük a jó demokraták (Szlovénia és Horvátország) szakítását a csúnya zsarnokokkal (Szerbiával és Montenegróval). Tizenöt évvel később megint azt kell látnunk, hogy újra kitermelődtek a jó fiúk és a rossz fiúk, csak ezúttal a Nyugat-Balkánon.
|
|
|
A mai magyar külpolitika már rég nem törekszik a határok megváltoztatására, csak a határon túli kisebbségek helyzetének méltányos rendezésére. A magyar kisebbségi közösségek védelme és támogatása nem mosható össze a „nagymagyar” nacionalizmussal, noha szomszédjaink ezt előszeretettel teszik meg.
|
|
|
2005 januárjában kisebbfajta botrány kerekedett a Koltay Gábor rendezte Trianon című film romániai bemutatásából. Ezen a helyen nem a filmről szóló vitát kívánjuk folytatni, hanem arról szeretnénk vitát kezdeményezni, hogy mennyire tudják ma elfogultság nélkül megközelíteni ezeket a témákat a szlovákok, románok és magyarok.
|
|
|
Az autonómia megteremtésének nem egy világtól elzárt rezervátum létrehozása lenne a célja, hanem egy olyan szilárd, biztonságérzetet nyújtó önkormányzati alap megteremtése, amelyre építkezve a kisebbségi közösség jobban, bátrabban integrálódhatna a többségi román társadalomba.
|
|
|
Nemrég jelentették be hivatalosan a montenegrói választási szervek és a függetlenség mellett mindig is kiálló montenegrói kormányfő, Milo Djukanovics, hogy kilencven év után a fekete hegyek országa elválik Szerbiától, és önálló államalakulatként szeretne csatlakozni az Európai Unióhoz.
|
|
|
Fogytán az idő: a Nemzetközi Közösség által létrehozott koszovói status quo nem tart már sokáig. 2006 februárjának végén megkezdődnek a tárgyalások. Az egyik lehetséges megoldás a „feltételes függetlenség” modellje volna.
|
|
|
Az idei március 15-i ünnepségek kapcsán ismét a közbeszéd tárgyává lett a romániai magyar kisebbség jelene és jövője, azaz helyzetének rendezése. Ám az autonómia kérdését továbbra is mitikus köd borítja. Autonómia-koncepciókban ugyan nincs hiány, de vajon az erdélyi magyar társadalom mit tud ezekről a vitákról, és mennyire vesz részt bennük? És mi a helyzet a román társadalommal?
|
|
|
Ez az alapvetően nyugodt és a meglepetéseket eleve kizáró választás történelmi cezúrát jelentett, és számos trendváltozást indított el, olyanokat is, amelyeket részben ma még nem lehet teljesen felbecsülni.
|
|
|
Lettországban mintegy 700 ezer orosz él, akiknek túlnyomó többsége a függetlenség kikiáltása után nem kaphatta meg a lett állampolgárságot. Az ott élő néhány száz fős magyar kisebbséggel együtt patthelyzetben vannak: visszatelepülni nincs hová, a lett állampolgárság ugyanakkor gyakorlatilag elérhetetlen számukra. Hontalanok.
|
|
|
Szakértők szerint az ukrán választások tétje nem csak annyi, hogy ki alakíthat kormányt, hanem hogy fenntartható-e a kétfelé osztott ország belső egysége. Ugyanakkor a legtöbben a választást a demokrácia győzelmeként jellemzik, mert megerősödött a demokratikus rendszerbe vetett hit az országban.
|
|
|
Nem sikerült elérni, hogy a magát a ’90-es évek közepétől „multikulturálisként” meghatározó BBTE épületeiben a látogató magyar feliratok alapján tájékozódhasson. A tantermek névadói szinte kizárólag román személyiségek, az egyetem rektorairól készült portrésorozatból pedig „kifelejtették” a magyar származású rektorokat.
|
|
|
Ahány ház, annyi szokás: tartja a közmondás, s ez igaz a volt szocialista blokk országaira is – mindegyikük külön utat választott a kommunista múlttal való szembenézés tekintetében. Átvilágítottuk a közép-európai átvilágítást.
|
|
|
Ha egy főbenjáró bűn büntetés nélkül marad, akkor szétesik, hazuggá, sunyivá és kisszerűvé válik a közösség. Talán éppen az volna a legfontosabb feladatunk, hogy egy ilyen jellegű szembenézést, fájdalmas katarzist elindítsunk.
|
|
|
Jobban mondva: nem szeretem azt, ahogyan Pest nem szereti Magyarországot, ahogyan elszereti Európától és önmagától. Megcsalja. Magyarországot kárhoztatjuk, mikor talán sokkal inkább Budapestről, pontosabban egy bizonyos pesti mentalitásról lenne szó, és arról, hogy láthatóan nem váltja be a századelőtől hozzá fűzött vérmes reményeket.
|
|
