|
Eper-prológ
2002-ben a főnököm leküldött az utcára eperért. Azt mondta, hozzak egy dobozzal a kerület legolcsóbb epréből.
- Egyik lábad itt, a másik ott legyen! És csak ebből a kerületből hozhatsz epret! – kacsintott rám. Főnököm nagyon szerette a kerületét, azt mondta, a kerület az első. A kerület is nagyon szerethette őt, valószínűleg úgy gondolták, a főnököm az első.
Bementem az első zöldségesbe, és egy doboz eper 520 forintba került. Hűha!
- Mért ilyen drága?
- Uram, ez piacgazdaság. Nekem sem a legyek hozzák össze a hideg vízre sem eleget! Ha nem tetszik – vigyorgott –, menjen a konkurenciához. Az eper víz, benzin, gáz, adó, terhek és munkabér, az eper vér.
A főnököm azt mondta, hogy a cég megítélése szempontjából elsődleges, hogy egy tál eper fogadja a betérőt, az eper minden pénzt megér, az eper közérdek. Az eper kerületi főérdek. No de azért ennyiért?
Átmentem a szemben lévő boltba, és ott is hajszálra pontosan ugyanannyiba került az eper. Nem adtam fel, elmentem ötszáz métert, de a kereszteződés minimarketjében is 520-ért lehetett epret kapni. Mondanom sem kell, hogy a kerületben egyetlen helyen sem találtam olcsóbban epret. Végül megtörten értem vissza az irodában, és vallottam be, hogy az asztalra helyezett dobozka 520 forintjába került a cégnek.
- Mit idegeskedsz? – kérdezte a főnök. – A te pénzed? A cég pénze, ahhoz neked nincs közöd, itt magasabb okokból szerzünk epret. Eperre mindig lesz pénz. Jó hogy van.
- Főnök! Adsz nekem fizetésemelést? – pedzettem.
- Hol élsz te? Nincs pénzünk!
Néhány év múlva új főnököm is leküldött eperért. (A régi főnökömet egy másik, nem kevésbé fontos kerületbe helyezték át.) Hol 200-ért, hol 600-ért volt eper, a korábbi, vigyorgós zöldségesnél 198 forintért vettem epret. Úgy látszik – elmélkedtem –, hogy ezt az epret a legyek hordták össze. A zöldséges a világpiaci árak csökkenésében, a munkerő-piaci és makrogazdasági mutatók kedvező dübörgésében, a benzin-, víz- és dobozár drasztikus csökkenésében, továbbá a kerület iránti olthatatlan, szenvedelmes szerelmében adta meg az okát ennek a csökkenésnek.
- Aha.
Belibbentem az irodába, és örömmel tettem le a 198 forintos epret a főnök asztalára, úgy gondoltam, hogy a cégnek és a kerületnek tettem szolgálatot futásommal, mely végül a makrogazdasággal öntözött, olcsó eper beszerzéséhez vezetett.
- Látod, fiam, kivívtuk! – Ereszkedett alá főnököm. Megteremtettük egy jobb lét alapjait a cégen és a kerületen belül azzal, hogy megvívtuk heroikus harcunkat az eperkartellel szemben, mely mindeddig galádul lappangva elfedezte előlünk az eper valós árát, vonatkozó költségeit. Egy szakmai csoportot hívtam össze, és tájékoztattak, hogy az eper vidéki földterületeken terem, tájékoztattak a víz, a műanyag doboz és a benzin áráról, és remek szakmai döntéssel beengedtük kerületünkbe az összes olyan eperárust, aki bár olcsóbban adta volna az eprét, de nem volt kedve kerületünkben dolgozni. Tudod, mekkora megtakarítás ez?
- Aha. És főnök! Adsz nekem fizetésemelést?
- Egy frászt! Miből fogunk közérdekű banánt venni a cégnek!?
|
Legfelső szint
Magyar oldalak
