Az Állás/pont/ Lakossági Kör vezetésével civil szervezetek egy csoportja országos társadalmi vitát kezdeményezett a munkahelyteremtés témájáról. A kampány során lakossági fórumokon beszélgetnek a pártokráciától független lakosokkal arról, hogy szerintük mit kellene tenni ez ügyben.

A vita során az EU-s forrásokból finanszírozott, munkahely-teremtési céllal létrejött intézmények, támogatási programok működését fogjuk értékelni. A fórumsorozat célja, hogy a Második Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT II.) időszaka alatt kiépülő programok minél több álláskereső polgártársunknak nyújtsanak segítséget, az NFT I. tapasztalataira épülve, hatékonyan és átlátható módon. Szeretnénk, ha az érintettek helyi szinten elgondolkodnának arról, hogy az EU-s források segítségével miként növelhetik a foglalkoztatást. A társadalmi vita előkészítéséhez több mint 50 interjút készítettünk az NFT I-es források felhasználóival.

A kampány 3 ciklusból áll majd. Először 20 fórumot szervezünk, majd az első ciklus alatt összegyűjtött forrásokból egy második körben további 50–70 fórumot fogunk tartani, végül a második ciklus alatt összegyűjtött forrásokból újabb településen tartunk fórumokat. A második ciklusban elindítjuk a vidékfejlesztésről szóló társadalmi vitát is.

Kivonat a Társadalmi vita-füzetből

1. A munkaerőt kell fejlesztenünk

A nyilvánosan meghirdetett foglalkoztatási pályázatok döntő többsége olyan tevékenységek fejlesztésére ad forrásokat, amelyek a munkanélkülieket pszichoszociális segítségnyújtással, új szakma elsajátításával készíti fel az elhelyezkedésre. Ez a modell azt feltételezi, hogy hazánkban strukturális munkanélküliség van, közel annyi álláspályázatot találunk, mint amennyi állás nélkülit.

Mindannyian tudjuk, hogy nem ez a helyzet! A forrásainkat most szinte kizárólag arra fordítjuk, hogy a munkanélkülieket felkészítsük arra, hogy széles mosollyal jelenjenek meg az állásinterjúkon. Nem számolnak azokkal a tömegekkel, akik réges-rég leszázalékoltatták magukat, eltartja őket a család, vagy feketemunkából élnek, esetleg végérvényesen elveszítették a bizalmukat az állami intézmények iránt. Sokan vannak, aki nem jutnak el állásinterjúkra, mert az a tapasztalatuk, hogy nincsenek betöltetlen munkalehetőségek. Ha ez így van, akkor lehet, hogy a dolog többet árt, mint használ. Ha felkutatjuk és lelkesítjük az embereket arra, hogy keressenek legális munkahelyet, miközben a gazdaság nem kínál valódi megélhetési lehetőségeket, akkor elhamarkodottan cselekedtünk.

Melyik szakma nyújt biztonságos életpályát? Mit kellene megtanulnom, hogy jól fizető, biztos munkám legyen? Ezekre a kérdésekre a ma emberének életében többször kell választ keresnie.

2. A piaci szereplők ösztönzésére van szükség

A rendszerváltás utáni sokkterápia idején a hagyományos keleti piacainkat elveszítettük, a munkahelyek több mint fele megszűnt. Az ország a kelet-európai régióban mindig az élvonalban teljesített a befektetések ösztönzése tekintetében. Hazánk élenjáró a külfölditőke-vonzásban a kelet-közép-európai országok között, de összességében ez nem oldotta meg a foglalkoztatottság katasztrofális helyzetét. Sereghajtók vagyunk az aktív korú keresőképes foglalkoztatottság tekintetében.

Szorgalmasan kellene dolgoznunk azon, hogy megtaláljuk a helyünket a világpiacon. A nagy multik beruházásai valamelyest megoldást jelentettek, ők a legmegbízhatóbb adófizetők, bár azt is megtapasztaltuk már, hogy ezek egy része éppen olyan könnyen továbbáll, mint amilyen gyorsan meg tudnak jelenni. A kormányzat emberei csak a nagybefektetőkkel tárgyalnak, ettől a nagyberuházások sokkal hatékonyabban tudnak állami támogatásokat mozgósítani a fejlesztéseikhez, mint a kisvállalkozók. A bankok a rendszerváltás után 8–10 évvel kezdtek el érdemben hiteleket folyósítani a kisvállalkozásoknak. A hazai csúcsminőségű termékek piaci térhódításához vagy új találmányok felfuttatásához milyen pénzügyi, kutatási, kockázatitőke-környezet áll rendelkezésre?

Számos olyan EU-s forrás van, amely vállalkozások, sőt más szektorok olyan típusú hálózatépítését finanszírozza, amelynek célja a munkahelyteremtés körüli együttműködés, közös célok kitűzése. A LEADER Program 100 millió körüli forrást biztosít egy-egy térség számára, amelyből olyan helyi kezdeményezéseket finanszírozhatnak, amelyeket más forrásból nem lehet támogatni. Helyi célokra, helyi döntéshozók osztják el a források nagy részét!

A Regionális Operatív Program 3.2.1. pályázata foglalkoztatási paktumok előkészítését finanszírozza, gazdasági szereplők, önkormányzatok, esetleg felsőoktatási intézmények közös tervezési folyamataként. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium támogatást nyújt Termelési Értékesítési Szövetkezetek működésének finanszírozásához. A Gazdasági Versenyképesség Operatív Program 2.3. a gazdasági társaságok együttműködését, hálózatépítését finanszírozza. A Humán Erőforrás Fejlesztési Operatív Program 2.2.-es intézkedése a szociális szakemberek ilyen irányú képzéseit és hálózatépítő tevékenységét finanszírozza.

A rendszerváltás következtében bekövetkező gazdaság-leépülési sokkterápia következtében kialakult helyzet gyakorlatilag a mai napig nem változott. Sok minden leépült, iparágak omlottak össze (mezőgazdaság, építőipar, bányászat), és nincs olyan ágazat, amely jelentősen növekedett, változott volna, felszívta volna a munkanélküli tömegeket.

3. Jó beléptetőrendszerek kellenek: átlátható és hatékony szakmai szervezeteket!

A munkanélküliség kezelése egy sor másik kérdést is felvet. Ha sikerül valakit közpénzekből élő inaktív személyből dolgozó adófizető szereplővé tenni, az nagyszerű befektetés, hisz többé nem kiadást jelent a kaszának, hanem bevételeket termel.

Lelkileg is nagy szüksége van a munkanélkülieknek arra, hogy ne töltsenek túl sok időt ebben az állapotban, mert ilyenkor főleg a férfiak könnyen kiesnek a családfenntartói szerepből, számos más probléma keletkezik a munkanélküliség időszakában. Sokan elveszítik az önbecsülésüket, szétesik a megszokott életritmusuk, gyakoriak a válások, az alkoholizmus stb. Éppen ezért óriási jelentőségük van a közmunkaprogramoknak, vagy azoknak a foglalkoztatási, szakképzési ügyeknek, amelyek ideje alatt az abban részt vevők fizetést kapnak, újra el kell járniuk munkába, újra produktív munkát végeznek, újra érezhetik, hogy szükség van az ő teljesítményükre.

Olyan nonprofit vagy állami intézményekre van tehát szükség, amelyek átmeneti foglalkoztatási lehetőséget teremtenek a munkanélküliek számára, segítik az elhelyezkedésüket vagy az önfoglalkoztatóvá válásukat.

4. Lehetőség: szivárványgazdaság

A munkanélküliség olyan élethelyzet, amely nem teszi beteggé az embert. Nem válunk magatehetetlen áldozattá attól, hogy éppen nincs átmeneti megélhetési lehetőségünk. Persze ha hosszú ideig fennmarad ez a probléma, az akár betegségekig fajuló hatásokkal is járhat, de egy percig sem szabad azt hinnünk, hogy megmentőként segítő szervezeteket kell létrehoznunk a munkanélküliek „megjavítására”!

A világban számos közösségfejlesztési kezdeményezés van, amely megmutatja, hogy az emberek bármilyen nyomasztó gazdasági krízisből képesek önmaguk kilábalni. Ennek titka csupán annyi, hogy voltak emberek, akik nem tekintették természetesnek, hogy a válság tartósan fennmaradjon. Guy Dauncey kitűnő összefoglaló könyvet írt a témában, melynek címe: Az összeomlás után: Szivárványgazdaság. A könyvben számos példát olvashatunk arra, hogy súlyos gazdasági-szociális válságokat átélt térségekben megkérdezték az embereket, mihez szeretnének kezdeni. A helyi közösségek számos releváns választ adtak – pl. helyi pénzt vezettek be, amelyet csak helyi kisvállalkozások szolgáltatásaira lehetett beváltani. Így piaca lett a helyben termelt paradicsomnak, a helyi asztalos új ablakkeretet készített a házra, stb., vagyis a helybeli fogyasztók nem vették meg a helyi vállalkozásokat megölő olcsó importtermékeket. A KÖR mozgalom hazai kezdeményezői számos helyen olyan zöld bank vagy helyi kölcsönösségi szolgálat megszervezésére vállalkoztak, ahol az emberek felajánlják szolgáltatásaikat, és ennek csereértékeként olyan bónuszokat kapnak, amelyek helyben igénybe vehető szolgáltatásokra vagy helyben megtermelt termékek beváltására válthatók.

Közösségfejlesztők a világ számos pontján olyan „jövőműhelyeket” tartanak, ahol megkérdezik az emberektől, hogy tulajdonképpen mihez akarnak kezdeni, hiszen erről mindenkinek megvan a maga elképzelése.

Ahhoz, hogy egy vállalkozást elindítsunk, Ichak Adizes szerint két dolog kell. Az alapítók minden nehézségen át kitartó hite és megfelelő likvidtőke-ellátottság. Az egyszerű embereket gyakran az tartja vissza attól, hogy önálló vállalkozást indítsanak, hogy nem jutnak hitelhez. A közösségi alapokon létrehozott hitelszövetkezetek, amelyek célja a helyi gazdaság felélénkítése, a kereskedelmi bankokénál időnként nagyobb kockázatokat is bevállalnak az induló vállalkozások tőkeigényének finanszírozásában, mégis hasonló eredményeket érnek el.

Az uniós támogatások számos formája megadhatja a kezdő lökést egy-egy kisvállalkozásnak vagy akár egy közösségi alapon szerveződő foglalkoztatási programnak, olykor egy-egy régió jelentős tőkeinjekcióhoz jut, amely eredményezhetné a helyi gazdaság felvirágzását. A baj csak az, hogy éppen a hátrányos helyzetű régiókban nincsenek civil szervezetek, tőkeerős vállalkozások, amelyek terveikkel, bátor vállalkozásaikkal odavonzanák a támogatásokat.

Az induló vállalkozások gyakorta azért nem válnak valósággá, mert az új belépők számára nincsenek hitelkeretek a kezdő beruházások, az első lépések megtételéhez. Az idei Nobel-békedíjat az a közgazdászprofesszor kapta, aki a hazájában több ponton támogatta a fedezet nélküli kockázati hiteleket nyújtó hitelszövetkezetek beindulását.

Vitaanyag: http://www.rdh.hu/civil.php?_mpont=41