Magyar oldalak
| Patyi Elemér: Megalázott kistelepülések! Másodosztályú állampolgárok! |
|
|
| A kilencvenes évek elején a falvakban élő emberek joggal gondolták azt, hogy a politika végre egyenrangú állampolgárnak tekinti Őket. Biztató volt az első 4-5 év, hisz létrejöttek a települési önkormányzatok, a falu lakossága maga dönthetett kisebb nagyobb dolgok felett és úgy tűnt, hogy magára talált a falu! Sokan mondták akkor, – és joggal – hogy az önkormányzatiság a rendszerváltás sikerágazata!
|
Akkor még elég volt a pénz az iskolára, óvodára és jutott egy kevés a fejlesztésre is. A lakosság összefogásának, és települési vezetők ötleteinek köszönhetően megszépültek az élni akarásukat sok-sok munkával bizonyító falvak!
Természetesen nem Magyarországon lennénk, ha 2800 település (falu) sikere mindenkinek tetszett volna, illetve tetszene. Először csak alattomos módon elkezdődött a kiéheztetése a falvaknak! Megnövelték a feladatokat, kötelezettségeket és reálértékben drámai módon csökkentették a normatív támogatásokat. Egyetlen lehetőség maradt már csak az önkormányzatok számára, hogy eladják az összes forgalomképes ingatlanukat!
A kistelepülés ellenes politikai „vonulatok” előálltak a saját nevelésű „szakértőikkel” és a megkopasztott, megalázott kistelepülési önkormányzatokról kimondták, hogy nem alkalmasak a feladataik ellátására, sokba kerülnek, nincs rájuk szükség! Ezen a ponton már nyíltan színre lépett a kisebbik kormányzó párt az SZDSZ, aki felbuzdulva a pusztítás „sikerén”, ma már addig is elmegy, hogy kertelés nélkül kimondja, hogy nincs szükség a falvakra, az emberek költözzenek be a városokba, hisz úgy is ott dolgoznak!
Ez tény és való! A falusi munkaképes lakosság 90%-ban városokban dolgozik, de higgyék el az ingázást nem jókedvükből vállalják fel az emberek! Az elmúlt tizenhét év alatt egyetlen olyan kormánya sem volt az országnak, amely megpróbált volna a „vidék” számára lakóhely közeli munkahelyeket teremteni! Sőt, ezzel ellentétes folyamatok zajlottak és zajlanak annak ellenére, hogy az Európai Unióba célként fogalmazzák meg a vidéki ilyen irányú fejlesztését.
Ismeretes, hogy Magyarországon az Ipari Parkokban dolgozók 60-70 %-a faluról jár be! Tehát ebből világosan következik, hogy a falun élők nagymértékben kiveszik a részüket a GDP és a városok által beszedett, és a városfejlesztést segítő iparűzési adó megtermeléséből. Ez Vas megye vonatkozásában több ezer ingázó ember munkáját jelenti! Azt viszont mindannyian tudjuk, csak nem merjük nyíltan kimondani, hogy a „multik” jelentős része néhány éven belül az üzemeiket a számukra kedvezőbb bérviszonyokkal rendelkező országokba fogják telepíteni! Ebből az következik, hogy elsősorban az a több ezer ingázó falusi ember veszti el a munkahelyét, és drámai módon rázúdul a vidékre a nyomor! Amennyiben a „szadeszosok” gátlástalan falurombolása teret nyerne, úgy több tízezer, százezer ember válna földönfutóvá!
Erre az eshetőségre Magyarországnak fel kellene készülni! Már most segíteni kellene a falun élő emberek otthon maradását, támogatni az önfoglalkoztatást, a mikro-vállalkozásokat. Fontos szerepet kellene, hogy kapjanak a tájfenntartásban, a tiszta természeti környezet megőrzésében, a hagyományok ápolásában. Lényegesen nagyobb összegeket kellene fordítani az élhető lakókörnyezet kialakítására, a helyi kultúra és sportmozgalmak támogatására! A jó példákért elég körülnézni, szomszédjainknál, vagy bármely más fejlett országban mindenütt látványos eredményei vannak a vidékfejlesztésnek, a falumegújító mozgalmaknak és ezzel nem szegényebb, hanem gazdagabb lett a nemzetgazdaság! Minél többen megtartják a gyökereiket annál erősebb lesz az ország! Történelmi példák mutatják, hogy minden nemzeti tragédia után a magyar falvakban indult el a megújulás, mert ott maradt meg legmélyebben a nemzetmegtartó tudat. Ezt az értéket nem szabad hagyni elpusztítani! Nekünk most nem kellene megvárni, míg a tragédia bekövetkezik és tömeges munkanélküliség lesz vidéken, mert a segélyezés többe kerül mint az értelmes hasznos munka támogatása. Az előző leépüléshez, az utóbbi fejlődéshez vezet!
Azt viszont nem lehet elvárni, hogy a fiatalok „nemzettudatból” otthon maradjanak! Ha elfogadjuk azt, hogy kis hazánkban minden állampolgár egyenlő jogokkal rendelkezik, akkor még nagyon sokat kell tennünk azért, hogy a falun élő emberek se érezzék azt, hogy másodosztályú állampolgárok! Sürgősen meg kellene változtatni például a lakástámogatási rendszert. A falun élő és letelepedni szándékozó fiatal házasoknak is biztosítani kellene használt lakás vásárlása esetén a teljes összegű szociálpolitikai támogatást. (Jelenleg csak 50%-ot kaphatnak!) Elvileg ez a támogatás egyszer minden fiatal párnak járna! Miért kerül az hátrányos helyzetbe, aki a lakhatását használt ingatlanban oldja meg? Az a lényeg, hogy megoldotta és az államnak a nagy értékű új ingatlanok után nem kell óriási mértékben kedvezményes kamatozású hiteleket biztosítani. Amennyiben nem történik változás e téren 5-10 éven belül a falvakban óriási mennyiségű lakásállomány marad üresen, és ezzel mérhetetlen nagyságrendű nemzeti érték megy tönkre, értéktelenedik el. Ennek már látható jelei ma is vannak!
Legalább az ezer-kétezer fő alatti településeket – megkülönböztetés nélkül - normatív alapon önálló fejlesztési forráshoz kellene juttatni, vagy olyan pályázati lehetőséghez, ahol a saját erőt az állam vissza nem térítendő támogatás formájában finanszírozza. Ha elfogadjuk, hogy joga van a kistelepüléseken élő embereknek bizonyos alap infrastruktúrákhoz, mind például; járda, út, európai színvonalú közintézmények, létesítmények, csatorna, tisztességes csapadékvíz elvezető rendszer, stb. - Ugye uraim ez nem nagy kérés? - akkor ezt az államnak biztosítani kell, hisz az ilyen beruházásokhoz a saját erőt képtelenség helyben összeszedni, mert hiába vetünk ki iparűzési adót, az adózásnak nincsenek alanyai!
Megalázó összeg az, amit az elmúlt 17 évben az állam áldozott a falusi emberek ( az ingázó ipari munkásság ) kulturális igényeinek kielégítésre! Az egy főre jutó éves támogatás 1135.- Ft, amely éves (!) szinten egy 400 lelkes településnél 454.000.- Ft (!) Ez az összeg a kultúrház fűtésére, világítására sem elég! Az értékeinket a falvakból elhordták, a múzeumok, városi gyűjtemények raktárai roskadoznak a tonnaszám rekvirált, őseink által használt tárgyaktól. Ha egy városi vagy netán egy-egy külföldi betéved a falvainkba, lassan mutatóba sem találunk egy-egy kópicot. Vajon nem nagyobb értéke lenne ezeknek a dolgoknak, ha a falvakban létesítendő gyűjteményeket gazdagítanák, ott lennének, ahova valók! Hagyományaink őrzéséhez helyben kell a kulturális rendezvényeket, összejöveteleket tartani! Három műszak után nem várható el, hogy az emberek negyedik műszakként az alapvető kulturális igényeik kielégítéséért is a városokba utazzanak. Mi itt a kis falvakban élők nem kívánjuk minősíteni, meghatározni, hogy a nagyvárosoknak, a fővárosnak milyen kulturális lehetőséget, feltételeket kell biztosítani. az ott élők igényeihez milyen fejlesztések szükségesek. Ez legyen az Ő dolguk! Arra viszont mi is igényt tartunk, hogy a kulturális ügyekért felelős politikai vezetés lényegesen többet tegyen a kistelepüléseken élő emberekért. Be kell vallanom, e téren nem vagyok optimista!
Ahogy már említettem a faluromboló politikai erők, és az államapparátus egy része ma már nyíltan, eszközökben, módszerekben nem válogatva eddig is mindent megtett a falvak ellehetetlenítéséért. Érvanyaguk tele van csúsztatással, hamis érveléssel, amikor pazarló kistelepülési önkormányzati hivatalokról beszélnek, akkor - közvélemény megtévesztése céljából - összemossák a jegyzőségeket, körjegyzőségeket az önkormányzati testületekkel, polgármesteri hivatalokkal. Arról viszont hallgatnak, hogy a körjegyzőségek 90%-ban állami és nem önkormányzati feladatot látnak el! Ennek ellenére az állam maximum 50%ban finanszírozza a körjegyzőségeket, és ez nagyon sokba kerül a településen élő állampolgároknak! (Kistelepülési társulások esetén településenként 3-5 millió forintba!) Ne feledjük azt sem, hogy az önkormányzatok, polgármesterek teendőik között 10-20%-ban állami feladatot is ellátnak és ennek nincs ellentételezése! Pedig, hogy szól erről e kérdésről az Önkormányzati Törvény: „A kötelezően ellátandó feladat és hatáskör megállapításával egyidejűleg az Országgyűlés biztosítja az ellátáshoz szükséges anyagi feltételeket..”
Ellenkező dolgok történnek! Az önálló hatalmi erővé burjánzott központi államapparátus minden erővel arra törekszik, hogy növelje a bürokráciát, ezzel próbálja igazolni létjogosultságát! Ehhez azonban pénz kell, amelynek előteremtéséhez megtakarításra van szükség, és ennek egyik áldozata a falu (pl: ÖNHIKI szigorítás, vissza nem igényelhető ÁFA, stb.)! Módszeresen „levadásszák” azokat, akik adminisztrációba hibáznak, tévednek, és tőlük könyörtelenül elvonják a támogatáshoz jutás lehetőségét, vagy éppen visszafizettetik az egyébként tisztességesen, a célnak megfelelően felhasznált forrásokat! Rafinált trükkökkel tartják vissza a pályázati úton elnyert pénzek kifizetését! Megdöbbentő, hogy az informatika világában tíz év alatt tonnákkal nőtt a megkövetelt „papíralapú adminisztráció”! Párhuzamosan történik a nyilvántartás, elszámolás, és a sokszor értelmetlen, felesleges adatkérés írásban és elektronikus úton! Természetesen a központi államapparátus – magát a konkrét munka alól mentesítve - budapesti ügyvédi irodákba és Kht-ba szerződi ki hatalmas összegekért a hivatali feladatokat! A bürokrácia elképesztő növekedéséből mérhetetlen hasznot húz a nyomtatvány és papírkereskedelem, amely szintén az adófizetők zsebét terheli!
Tehát világosan látszik, hogy a „vízfej” számos területen megpróbálja kihasználni a vidéki Magyarországot, különösen a falvakat! Tisztában vannak azzal, hogy a sok kis településnek az érdekérvényesítő képessége gyenge és ilyen mérhetetlen „párturalom” mellett esélytelenek vagyunk. Léteznek persze önkormányzati szövetségek, amelyektől joggal elvárhatnánk, hogy képviseljenek bennünket. Ezekkel csupán az a baj, hogy egy - egy politikai párt vazallusai, hisz az ő emlőjükön nevelkedtek és hovatartozásukat a vezetőgárda összetétele világosan tükrözi. Nem is tesznek mást mind az adott párt politikáját magyarázzák, népszerűsítik! Ennek következtében kellett elviselnünk két évvel ezelőtt azt a csúfságot, hogy a pártpolitikai irányelveket követve a Megyei Önkormányzatok Országos Szövetsége (MÖOSZ) támogatta a megyék megszüntetését!?
Van-e kiút ebből a helyzetből? Szeretném hinni, hogy van, de be kell látnom, illetve látnunk, hogy sajnos nincs! Az országban teljes szemlélet és struktúraváltásra lenne szükség. Ez manapság elképzelhetetlen! Akik ezt megszavazhatnák nem ebben érdekeltek. A teljes politikai osztálytudatosan választotta ezt az utat és egy-két „balek” kivételével valamennyien az újkori egyéni tőkefelhalmozással vannak elfoglalva. Kormányoktól függetlenül mindenkor és minden hatalom Budapest kezében van, onnan mondják meg, hogy nekünk mi a jó, mit dolgozzunk, mire költsünk. Egyetlen fillér költségvetési, vagy EU-s pénz sincs, aminek elosztását, felhasználásának ellenőrzését nem Budapest végzi. Úgy tesznek mind, ha vidéken csupa ostoba, hozzá nem értő, korrupt ember lenne, akikre felügyelet nélkül egy fillért sem lehetne rábízni!? Miközben politikai elit látványosan támogatja a határon túli magyarság autonómia törekvéseit, aközben teljes gyámság alá helyezi a vidék Magyarországát! A véleményünket egy-egy önző politikai akció keretében meghallgatják, de figyelembe soha nem veszik!
Egyetlen esély lett volna, ha erős, önálló, független megyerendszer alakult volna ki, ahol a megyék maguk döntenek a bevételekről (adókról), a kiadásokról, a közigazgatásról, és a fejlesztésekről, az Európai Uniós források felhasználásáról. Ha ehhez az kellett volna, hogy a megyéket régióknak nevezzék, tettük volna azt! Mi itt helyben – egy megyén belül – mindent elkövettünk volna azért, hogy a közpénzek jó helyre kerüljenek és nyilván az enyveskezű kalandorokat elzavartuk volna a kasszától! Ezt teszik azokban a fejlett és fejlődésre ítélt országokban ahol a tartományok, megyék, és a járási méretű kantonok államszövetségi rendszerben működnek! Nálunk a „vízfejtelenítésnek” nincs esélye, pedig csak ez lenne az egyetlen lehetőségünk! A megyetábla még meg van! A megyetábla még megvan???
A szerző Bögöte község polgármestere, Vas megyei Közgyűlés tagja és tanácsnoka, Vas Megyei Önkormányzatokért Egyesület Elnöke
|
|
|
