Magyar oldalak
| Szilágyi Nóra: Éhezünk arra, hogy bennünket is meghallgassanak |
|
|
| Az önszerveződő civil társadalom egyre nagyobb igénye a civil szervezeteket tömörítő érdekképviseletek, kerekasztalok létrehozása, működtetése, amely nagy lélekszámú bázist tud jelenleg is maga mögött.
|
Problémafelvetés
Az állami-kormányzati intézkedések, a vállalkozói szektor, valamint a civil társadalom közötti szakadékok mára áthidalhatatlannak tűnnek. Nem egy nyelven beszélünk, ha mégis megértjük, nem tudjuk, vagy nem akarjuk megérteni, elfogadni egymást. A kommunikációs szándék áthidalását, és ezzel a magyar társadalom mozgósítását meg kell oldanunk. Ez az oktatás reformjában, a szektorközi kommunikációban, a társadalmi rétegek összekapcsolásában is keresendő. A közösségi társadalmiasulás helyett elmagányosodás alakult ki, nem kevésbé azért, mert ma az emberek többsége nem képes eligazodni a világban, bizalmatlanná vált a környezetével szemben. A félelmet felváltotta az a bizonytalanság, amely hedonistává, nihilistává, érdektelenné tett sokunkat a minket körülvevő társadalommal szemben. Ehhez nagyban hozzájárult a politika leválasztó és megosztó technikája, amely a diktatórikus szemléletmódot követi mai napig is. Ha nem értesz egyet azonnal ki vagy rekesztve, ha nem azonosulsz ki vagy rekesztve. Nem lehet mindent az információs társadalom elmagányosító hatására fogni. Természetesen a probléma megoldása sokrétű feladatot igényel, de számomra felveti például azt a kérdést, miért szeretnének ma megint egyre többen külföldön élni, miért nem működik nálunk az elfogadás és párbeszéd, miért gondoljuk azt, hogy a megoldásokat csak a politikától, vagy szakértőiktől, várhatjuk. A probléma gyökerét a kirekesztésben látom, aminek következményei az érdektelenségben, az összefogás hiányában, és az elmagányosodásban jelentkeznek. Miért van az, hogy lakossági fórumok esetén konganak a termek az ürességtől? Miért nem fontos egy politikusnak, vagy egy vállalkozónak, hogy egy civil fórumon megjelenjen és elmondja a véleményét. Miért csak az a fontos a diáknak, hogy akár használhatatlan diplomás képzésen részt vegyen, de az órák nagy részén passzív, vagy nem jár be? Csak az egyik fél tudhatja a „jót”, az „igazat”, te pedig azért vagy ott, hogy hallgass – ezért vagy hallagató. hiába léteznek szép számmal civil kezdeményezések, diákönkormányzatok, ha nincs valódi beleszólásuk a dolgaink alakulásába. Sokan azért „menekülnek” külföldre, mert ott jobb és kellemesebb a mindennapi élet , és nem feltétlenül csak a pénz miatt. Nyugalom, magánélet, közösségi élet, önszerveződések, mind- mind léteznek. Miért nem zavar külföldön, hogy 6-od, 10-ed magammal élek egy házban, miközben Magyarországon a lakosság nagy része lakástulajdonos? És sorolhatnám a kérdéseket, válaszokat. Sokan és sokféle módon fogalmazzák meg a mai társadalom problémáját. Sokan kezdeményeztek párbeszédet, amelyek sorra elhaltak, vagy helyi szinten vegetálnak.
Ma eljutottunk odáig, és vehetjük akár pozitív változásnak is, hogy a szektorok elszigetelődése, a mindhiába való küzdelem a párbeszédre, eljuttatta a közösségeket és az egyént arra a szintre, hogy az érdektelenség mellett megszüntette a félelmet a hatalomgyakorlókkal szemben.
Megoldási javaslatok a változtatás elindítására
Párbeszéd, amely konkrét cselekvési lépéseket tartalmaz, és azt folyamatosan gondozza, fenntartja.
Fontos, nem minden szinten szükséges és alkalmas a párbeszéd és annak gondozása. A „kettős parlamenti rendszer” megvalósulhat a civil érdekképviseletek szintjén. Tudjuk, hogy az önszerveződő civil társadalom egyre nagyobb igénye a civil szervezeteket tömörítő érdekképviseletek, kerekasztalok létrehozása, működtetése, amely nagy lélekszámú bázist tud jelenleg is maga mögött. És itt nem a szakszervezetekre gondolok első sorban. Sokkal inkább azokra a kis szervezetekre, akik jobbító szándékkal segítik saját környezetüket, lakóhelyüket, saját társadalmukat.
Mindehhez természetesen ma is szükség van azokra a gondolkodókra, elméleti szakemberekre, akik ezt a folyamatot elindítják, miközben nem hagyják magukra azt a közeget, akik fogadóképesek a változásokra. Legyen folyamata, de legyen eredménye is a párbeszédnek. Kezdjük a civil szektorban!
-
Feltérképezni a kerekasztalokat, fórumokat, közösségi gyülekezeteket, akik érdekérvényesítéssel, érdekvédelemmel foglalkoznak.
-
Első körös felhívás, témák, gondolatok összegyűjtése.
-
Témák helyi szintre történő szállítása road show keretében.
-
Hálózati szinten működő visszacsatolás, további lépések meghatározása a visszajelzésekkel, konkrétan megfogalmazott ötletekkel.
-
Folyamatos kommunikációs tevékenységek, konkrét eredmények hálózati szinten történő publikálása, eredmények, tervek, további célok megosztása, véleményezése.
-
Konkrét lépések megfogalmazása a helyi önkormányzatok, pártok, parlament felé, amely tovább növelheti a bizalmat, vagy kiveti magából a megbízhatatlant.
Mit szeretnénk?
Hogy kialakuljon egy újfajta „részvételi”, vezetési és döntéshozatali felfogás, amely nem a pártok érdekei mentén szerveződik. Hogy kialakuljon és a mindennapi politikai kultúra részévé váljon a civil társadalom szerepvállalása a döntéshozatalban, vagy akár a választásokon.
Arra vágyunk, hogy bennünket is meghallgassanak és véleményt formálhassunk. Ne engedjük, hogy minden megmaradjon a panaszkodás szintjén, hanem legyenek konkrét javaslataink is a megoldásra. Találjuk ki! Kezdjük el újra, és újra. Egyszer sikerülni fog!
A szerző a Vas megyei Civil Szolgáltató Központ vezetője
|
|
|
