|
 |
 |
|
|
Fórum
azok számára, akik ki akarják találni
önmagukat, közösségeiket, városukat,
falujukat, országukat, régiójukat: Közép-Európát. |
|
Magyar oldalak
| Samu András: A korszak válsága |
|
|
| Válság van. Sokkoló hírek érkeznek az emberek százezreinek elbocsátásáról és egy tömeges munkanélküliség kialakulásáról. Szorongunk és félünk, mert nem tudjuk, hogy mi lesz ennek a válságnak a vége.
|
A jövő kilátásait latolgató elemzők sem tudják megmondani, hogy milyen irányúak lesznek a változások. Lehetnek jók is, de lehetnek nagyon rosszak is.
Vannak, akik arra figyelmeztetnek, hogy az első világháborút és a kommunista diktatúrát a XIX.-XX. század fordulójának válsága készítette elő, vagy az 1929-30-as gazdasági világválság a fasizmus és a második világháború kialakulásához vezetett.
Optimista forgatókönyv szerint a jelenlegi válság akár egy új aranykor nyitánya is lehet. Jelenleg még nem tudjuk, hogy melyik forgatókönyv fog megvalósulni, ezért nagy a bizonytalanság.
Nem ismerjük a válság jellegét, sajátosságait, nem látjuk egészében és összefüggéseiben a válságfolyamatot. Nagy a tanácstalanság. Tudatlanak és kiszolgáltatottnak érezzük magunkat. Tudatlanságunk mögött a korszak társadalomtudományának a válsága áll.
Korunk válsága, a társadalomtudományok válsága
A korszak válsága a társadalomtudományok válsága. A természettudományok más pályán, más adottságok mentén fejlődnek, ezért kevésbé érinti őket a válság. Természettudományoknál gyors a visszacsatolás, míg a társadalomtudományoknál nagyon hosszú idő telik el, míg egy elméletről – pl. marxizmus – kiderül, hogy jó vagy rossz.
Ezért tudásunk mai helyzete nagyon ellentmondásos. A természet- és műszaki tudományokat a siker és fény jellemzi, míg a társadalomtudományok válságban és sötétségben vannak. Egyik oldalon találjuk a világosságot és a fényt, míg a másik oldalon sötétség és árnyék honol. A társadalomtudományok művelői pesszimisták, és egyesek az emberi gondolkodás totális csődjéről beszélnek.
A társadalomtudományok válsága legmarkánsabban talán a posztmodern filozófiában vagy a posztmodernizmusban fogalmazódik meg.
A kor válságának mélységét jól érzékeltetik azok a következtetések és tagadások, melyek a posztmodern felfogást és életszemléletet jellemzik. A posztmodern minden értéket, ami az ember és a társadalom működése szempontjából fontos és lényeges (morál, erkölcsiség, felvilágosodás értékei, esztétikum, tudományosság stb.) megkérdőjelez vagy tagad.
A jelenlegi válság a társadalmi működés alapját képező – az emberek által elfogadott törvényszerűségeknek, axiómáknak rendező alapelveknek, értékrendeknek, erkölcsi elveknek a válságát jelenti. Ilyenkor a korábban elfogadott és jól működő szabályok, működési alapelvek, értékrendek, ideológiák ellentmondásba kerülnek a valósággal, megkérdőjeleződnek és érvényüket vesztik. Manapság ezét nincs értékrend.
A jelenlegi válság a társadalmi működés egészének a válsága
A jelenlegi válság jellemző sajátossága, hogy a társadalmi működés egészének a válsága. Úgy is felfogható, mint egymásra épülő, egymással összefüggő válságok szintézise. Ezzel ellentétben a gondolkodásunk és az egész világlátásunk analitikus jellegű.
Az analitikus gondolkodás alapjait Descartes az Értekezés az ész helyes vezetésének módszeréről című, 1637-ban megjelent munkájában fejtette ki.
Eszerint:
-
minden előítéletet kerülve csak azt kell igaznak elismerni, ami tisztán és világosan felfogható;
-
a problémákat részekre kell bontani, amennyire csak lehetséges;
-
a legegyszerűbb tárgytól „mintegy fokozatosan” kell a bonyolultabb fele haladni;
-
a rendszer teljességét felsorolással kell biztosítani;
-
a részekből kell összerakni az egészet.
A gondolkodásnak az előzőekben vázolt módszere a maga idejében forradalmian új volt, és jelentősen hozzájárult a tudomány ill. az emberiség fejlődéséhez. Mára azonban már világnézetileg teljesen elavult, több hiányossága van.
Az analitikus jellegből adódóan külön-külön elemezzük az egyes területeken jelentkező válságjelenségeket. Így a levont következtetések nem az egészre, hanem csak egyes részekre vagy részletekre vonatkoznak. A részekből nem tudjuk összerakni az egészet.
Ma még hiányzik a szintézisteremtő egyetemes rendszerszemlélet és látásmód. Ezért a kimerülési válsággal, mint egésszel, nem tudunk mit kezdeni.
Ez hallatlanul nagy probléma, nem túlzás azt állítani, hogy ma ez az emberiség sorskérdése.
Az analitikus gondolkodási rendszer fogyatékosságai.
Descartes analitikus gondolkodási módszere szerint a legegyszerűbb tárgytól mintegy fokozatosan kell a bonyolultabb fele haladni. Ezt a módszert a filozófiában indukciónak vagy induktív megközelítésnek nevezik. Amennyiben a legegyszerűbbet 1-el, a legbonyolultabbat a működő egészet 10-el jelöljük egy számskálán, akkor Descartes módszerével csak a 7-esbonyolultságig juthatunk el. Ez magából a módszer fogyatékosságából adódik. Ezért nem áll össze részekből az egész, és ezért nem jutunk el a szintézisig.
Nekünk viszont a társadalomtudományok és korunk válságának felszámolásához olyan tudás kell, ami a számskála 8, 9, 10-es mezőjében található.
Hogyan juthatunk ehhez a tudáshoz? Válasz – az EGYETEMES TERMÉSZETITÖRVÉNYEK felfedezése révén. Ezek a törvények az egészre vonatkoznak. Az egészként funkcionáló önszabályzó rendszerek – atom, sejt, növény, állat, ember, társadalom – működésének a törvényei. Megismerésük és alkalmazásuk fordulatot jelent az emberi gondolkodásban, ezért segítségükkel felszámolhatókorunk válsága.
Itt az egész felől közelítünk a részek és a jelenségek fele. Az általános törvényszerűségek felől haladunk az egyedi jelenségek és történések irányába. Ezt a módszert dedukciónak vagy deduktív megközelítésnek nevezzük. Ezt szemlélteti az alábbi vázlat.
Ezzel a fordulattal a válság felszámolásához szükséges fontos ismeretekhez és tudáshoz jutunk. Újviláglátó szemüveget kapunk.Az új szemüvegen keresztül azt látjuk, hogy az önszabályozó rendszerek- mint például az ember és a társadalom-MŰKÖDÉSÉNEK ELVEIrendkívül egyszerűek tiszták, és világosak. A későbbi anyagaimból ki fog derülni, hogy ezek az elvek képezik a válságfelszámoló programok alapját.
A válság rendszerszemléletű deduktív megközelítése
Amennyiben az egész felől közelítjük meg a jelenlegi válságot, azt tapasztaljuk, hogy most az emberiség az újkori szellemiségének, sőt az egész újkornak a kimerülési válságát éli át, annak minden szörnyűségével és borzalmával együtt.
A kimerülési válságról elég sokat tudunk a történelmi tapasztalatok alapján. Kimerülési válság okozta a görög városállamok, a római birodalom, a középkor, és most legutóbb a szocialista világrendszer szétesését, pusztulását is.
A kimerülési válságok mindig rengeteg emberi szenvedéssel jártak, és kritikus időszakot jelentettek a történelemben, illetve az adott kor embereinek életében. Ilyenkor gyakoriak a háborúk, a forradalmak, a népirtások és a társadalmi válságok.
Ezek után joggal kérdezheti bárki, hogy ha ennyire sorsdöntő korunk kimerülési válsága, akkor miért nem tudunk róla többet, miért nem állítjuk az érdeklődés középpontjába?
Ennek több oka is van.
Első és talán a legfontosabb ok: nem tudjuk, hogy kimerülési válság van. Be vagyunk zárva abba a korba, amiben élünk, és belülről láthatjuk csak az eseményeket, történéseket, azokat sem teljes egészében, hanem csak részletekben. A kimerülési válság viszont nem a részletek, hanem az egész korszak, az egész tudásrendszer válsága.
Ezért a kimerülési válságról kétféle módon lehet meggyőződni. Egyik, hogy történelmi távlatból szemléljük a korunkat. Ez a lehetőség nekünk nem adatik meg, de az unokáink és dédunokáink már kívülről és összefüggéseiben fogják látni 50-100 év múlva, hogy nagyapáik vagy dédapáik milyen korban éltek és milyen válságokkal küszködtek.
A másik módszer, hogy kilépünk a korszak tudásrendszeréből, és ekkor kívülről szemlélhetjük tudásunkat, és tudásunk kritikáján keresztül az egész kort, amiben élünk. Paradigmaváltás eredményeként az új világlátó szemüveggel olyan fontos dolgokat, összefüggéseket fedezünk fel, amiket a jelenlegi tudásunkkal nem láthatunk.
A kimerülési válság hatalmas aránytalanságokat és fáziseltolódásokat okoz
A kimerülési válság a társadalom működésében aránytalanságokat és fáziseltolódásokat okoz. Mit jelent a fáziseltolódás, és hogyan értelmezhető ez a technikai – főleg elektromos – rendszereknél használt fogalom a társadalmi gyakorlatban?
A fáziseltolódás értelmezésénél abból az alapfeltevésből indulunk ki, hogy a társadalomnak, mint működő rendszernek három alkotója van. Ezeket esetenként szektoroknak is nevezik.
-
Az első alkotó a társadalmi struktúra vagy szerkezet. Ide tartoznak az intézmények, szervezetek, osztályok, rétegek stb. („A” alkotó vagy „A” szektor)
-
A második alkotót a gazdaság, a termelő erő jelenti (ez a „B” alkotó ill. szektor)
-
A harmadik alkotó a társadalmi működésünk programja. A programhoz tartoznak, vagy a program részét képezik többek között a társadalmi tudatformák, az erkölcs, a jog, az ideológia, a tudomány, a művészetek, az értékrend, a jövőkép stb. (ez a „C” alkotó vagy „C” szektor. Egyesek ezt civil szektornak nevezik. )
Normál, kiegyensúlyozott működésnél – amikor nincs fáziseltolódás – az „A”, „B”, „C” alkotók közel egyformán fejlettek, és szerepük, súlyuk ennek megfelelően érvényesül a társadalmi gyakorlatban. Amennyiben kisebb-nagyobb eltérések kialakulnak, azok is egy bizonyos határon belül maradnak. A késések és a sietések nem lépik túl az arányossági mező határait.
A fenti ábrán korunknak, a globális kapitalizmus korának aránytalanságai és fáziseltolódásai láthatók. A vázlat azt mutatja, hogy a gazdaság nagyon siet, és ehhez képest a társadalomszervezettsége lemaradt, és a tudás pedig fényévnyi távolságból követi a gazdaságot.
A kimerülési válság következtében kialakult fáziseltolódások súlyos működési zavarokat okoznak, és jelentős szerepük van a válságok kialakulásában és elmélyülésében.
Mindezt nagyon egyértelműen és világosan fogalmazza meg Soros György A globális kapitalizmus válsága című könyvében (Scolar K. Bp., 1999.). Következőket írja:
„Globális gazdaságban élünk, miközben globális társadalmunk politikai szervezettsége siralmas. Nem tudjuk megőrizni a békét, és képtelenek vagyunk a pénzpiacok túlkapásait ellensúlyozni. E kettő nélkül pedig a globális gazdaság szükségképpen összeomlik.
A globális gazdaságot nem csupán az áruk és a szolgáltatások szabad kereskedelme, hanem a tőke korlátlan áramlása is jellemzi. Különböző országokban a kamatlábak, a valutaárfolyamok, valamint a részvényárak közvetlenül egymástól függnek, így a globális pénzpiac hihetetlen befolyással bír a gazdasági helyzetre. Mivel a nemzetközi tőke ilyen döntő szerepet játszik az egyes országok jövőjét illetően, nem elegendő csupán globális kapitalizmussal törődni.
A pénztőke kiváltságos helyzetet élvez. A tőke sokkal mozgékonyabb, mint a termelés többi tényezője, ezen belül pedig a pénztőke még a közvetlen befektetéseknél is aktívabb. Oda áramlik, ahol legjobb ellenszolgáltatást kapja, és mivel a jólét hírnöke, az országok versenyeznek érte. Ezen előnyei miatt a pénztőke, a pénzpiacok közvetítésével egyre nagyobb mértékben összpontosul a különböző pénzintézményekben és a kereskedelmi tevékenységet folytató multinacionális vállalatok kezén. A folyamat közvetítője a pénzügyi piac.
A globális gazdaság fejlődését nem hangolták össze a társadalom fejlődésével, és ez a politikai illetve szociális alapegység nemzeti szintű maradt. A nemzetközi törvények és intézmények egyszerűen csak léteznek, de nem elég erősek ahhoz, hogy megakadályozzák a háborút vagy az emberi jogok eltiprását. Földünk ökológiai veszélyeztetettségét nem vesszük elég komolyan. A globális pénzpiacokat sem a nemzeti, sem a nemzetközi intézmények nem irányíthatják.
Meg vagyok róla győződve, hogy a jelenlegi helyzet elhibázott és tarthatatlan. A pénzpiacok jellegüknél fogva bizonytalanok, és vannak olyan társadalmi igények, amelyeknek nem lehet megfelelni ilyen szabadjára eresztett piaci erőkkel. Sajnálatos módon ezt a hiányosságot nem ismerik fel, és inkább az a nézet tartja magát, miszerint a kereskedelme önmagát korrigálja, ha kell, és a globális gazdaság virágzásához semmi szükség globális társadalomra.”
Az idézetből kiderül, hogy a gazdaság részét képező pénztőke korlátlan úr, miközben a társadalom szervezettsége siralmas állapotban van.
A pénztőkének ez a dominanciája számtalan aránytalanságot és bizonytalanságot eredményezett A pénzügyi és gazdasági válsággal foglalkozó írásokból kiderül, hogy a bankvezérek gátlástalanul visszaéltek a hatalmukkal. A pénztőke aránytévesztései veszteségként jelentek meg, és a társadalmi rendszer egészének működési hatékonyságát lerontva, válságokat okoztak.
A pénztőke aránytévesztéseinél is súlyosabb problémát jelent a társadalomtudományok tudatlansága. Ezen tudatlanságból adódik, hogy nincs értékrend, nincs jövőkép, nincs szintézis, nincsenek egységet teremtő vonzó politikai elméletek, ideák, továbbá nem tudjuk felszámolni korunk válságát. A tudatlanság jelenik meg a rendszerváltás úttévesztéseiben, a politikusok rossz döntéseiben, a szélsőséges eszmék térnyerésében, a kormányzati kommunikáció hiányosságaiban, és a manapság tapasztalt sok más negatív jelenségben.
A fentiek alapján értelemszerűen az a kérdés merül fel, hogy miként lehet felszámolni társadalmi működésünk aránytalanságait, fáziskéséseit és a kimerülési válságot.
A korszak válságának felszámolása új megközelítésben
Korunk kimerülési válságának felszámolásánál – a dedukció elvének megfelelően – a működő egészre vonatkozó legáltalánosabb törvényszerűségekből kell kiindulni, és fokozatosan lépésről-lépésre haladunk az egyedi dolgok fele. Ilyen egészre vonatkozó általános törvény a rendszeralkotók arányának a törvénye.
Tudásunk megújítása
Az arányossági törvény alapján a válság felszámolásához először is a tudásunkat kell megújítani, mivel az ábra alapján is a tudás van legjobban lemaradva. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a tudásunk fáziskésése a legnagyobb.
A tudás megújítását szolgálják az EGYETEMES TERMÉSZETI TÖRVÉNYEK. Ezek felfedezése lehetővé teszi a paradigmaváltást és az új magyar felvilágosodási mozgalom elindítását. Erről szól a következő A VÁLSÁGOK FELSZÁMOÁSAPARADIGMAVÁLTSSAL című írásom.
A társadalom szervezettségének javítása
Az ábrán azt látjuk, és a Soros idézetben is azt olvassuk, hogy a társadalom szervezettsége a globális gazdasághoz és a pénzpiacok szervezettségéhez viszonyítva siralmas, nem megfelelő.
Ezt az aránytalanságot vagy fáziskésést itt is meg kell szüntetni.
Javítani kell a társadalom szervezettségét. Ezért második lépésként a megújult tudásra alapozva meg kell fogalmazni az új társadalmi rendszer működésének rendező alapelveit.
Nem elég csak a válság felszámolásával foglalkozni. Választ kell adni ara a kérdésre, hogy merre haladjon tovább a világ és a magyar társadalom? Milyen a jó és igazságos társadalom? Stb.
Az emberiség és a magyar társadalom szerencséjére az új minőségű tudás segítségével megfogalmazhatók ezen kérdésekre adandó válaszok.
Erről szól:
-
A KORSZAK V ÁLSÁGA
-
A VÁLSÁGOK FELSZÁMOLÁSA PARADIGMAVÁLTÁSSAL
-
AZ EGYETEMES ÉRTÉKREND ALAPJAI
-
AZ EGYETEMES ÉRTÉKREND SAJÁTOSSÁGAI I. RÉSZ
-
II. RÉSZ
-
AZ ÚJ TÁRSADALMI RENDSZER MŰKÖDÉSÉNEK RENDEZŐ
ALAPELVEI
című cikksorozatom.
Ebben a 30-40 oldalas cikksoroz atban megpróbáltam kijelölni azt az utat, amelyen haladva felszámolható a korszak, és a magyar társadalom válsága..
Erre nagy szükség van, mert a kialakult gazdasági- pénzügyi krízis, a globális tanácstalanság, az általánossá váló bizalmi válság és a reménytelenségből táplálkozó depressziós hangulat hallatlan mértékben kiélezte a helyzetet. A megoldáskeresés kényszere pedig felértékelte az új tudás jelentőségét, Remélem, hogy a meglepően új felfedezések, eszmék befogadásának készsége is nagyobb lesz ezáltal.
A cikksorozatban olyan új eszméket fogalmaztam meg, amelyek alapján kidolgozható egy konkrét cselekvési program. A cselekvési program összeállítását és beindítását vállalom.
Egyben minden felelősen és józanul gondolkodó honfitársamat arra kérek, hogy munkájával és magatartásával támogassa e program sikeres megvalósulását.
A fenti írások rövidek és vázlatosak. A hiányzó részletek bemutatását és feldolgozását szolgálja az a több száz oldalas tanulmány ami egy későbbi időpontban megtartandó konzultáció-sorozat anyagát képezi.
Budapest, 2008. december 30.
A szerző rendszerkutató
|
| Szerző:
Samu András |
Publikálás dátuma:
2009.02.10 17:56 |
|
|
|
|
|
