"• A növekvő erőforrás-árak miatt pénzromlás lép fel, mely többé nem áll meg. A folyamatot gazdasági válság és munkanélküliség követi, mely a fogyasztói társadalom bukásához vezet; ezzel megszűnik az anyagfölötti vágyak elnyomása, és a társadalom szűk érdekcsoportok általi kihasználása és tudati befolyásolása." (2.3-as bekezdés)
Anyagfölötti vágyak nincsenek, minden vágyunknak anyagi alapja van. Persze, ehhez fel kell ismernünk és el is kell ismernünk azt, hogy az emberi faj egyedeit az életfenntartó ösztönök vezérlik, és hogy az emberiség egyetlen faj, s ezáltal minden egyedére azonos ösztönök hatnak.
A társadalmat nem lehet kihasználni és az emberek tudatát tartósan és jelentős mértékben a saját akaratuktól eltérő irányba fordítani, mert a létfenntartó ösztönök hatása rendkívül erős.
A „társadalom szűk érdekcsoportjai” alatt vajon kit ért a szerző? Csak nem a zsidókat?
„Az ember genetikailag a rövid távú előnyökre van hangolva, és ha nem mérlegel józanul, akkor azokat is választja (Hanson, 2007).”
Az ember azért működik így, tehát rövid távra kitekintő módon, mert a viselkedését nem a tudat, hanem az ösztönök irányítják. Igen kevés az olyan ember, akinél ez a kívánatos módon zajlik, mert ehhez a kellő értelem mellé kellő jellem-erőnek is kellene társulnia. A jellem-erő pedig pontosan abban nyilvánul meg, hogy az illető egyed képes-e uralni az ösztönös késztetéseit. ha igen, kellően jellemes...
„ A világgazdasági rendszer tehetetlenségénél fogva mindenképpen igyekszik fenntartani arculatát. Az AEÁ erőforrásainak java része a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában folyó tartós háborúskodásban emésztődik fel. Az iszlám és a nyugati életfelfogás közötti szakadék mélyül, a két világ közötti súrlódások, összecsapások ereje egyre hevesebb. A szélsőséges iszlám erők elérik céljaikat, bizonytalanná teszi a fejlett világ olajellátását. Az egyetemesítés (globalizáció) nemkívánatos mellékhatásai felerősödik, ugrásszerűen növekszik a nemzetközi bűnözés szerepe, amely a világgazdaságba és az államéletbe beépülve annak meghatározó tényezőjévé válik.
A fogyasztói társadalom ragaszkodik a lényegéhez, a folytonos gazdasági növekedéshez. A hirdetések eszközei fokozatosan még erőszakosabbakká válnak, emiatt a még jobban hajszolt emberek élete évről évre reménytelenebbé lesz. A globalizáció egységesítő hatása egyre erősödik. Az azonossá gyúrt emberek társadalma hallatlan veszélyek hordozójává válik. Az ugyanolyanná válás, ugyanúgy gondolkodás épp azt jelenti, hogy az emberek az állatokhoz hasonlóan kezdenek viselkedni. Ebben az ember számára természetellenes helyzetben kiszámíthatatlan, hogy változások esetén mi fog történni. Az emberekből kilúgozták az emberre jellemző erkölcsi gondolkodást, a személyes felelősség érzetét. A belőlük válsághelyzetben összeverődött tömegek bármire képesek.” (3.3.1-es bekezdés)
A világgazdasági rendszer nem igyekszik semmit sem fenntartani, sőt, semmilyen önálló akarata nincsen és semmilyen önálló cselekvésre nem képes, minthogy nem élő, döntésképes és cselekvőképes személy. A világgazdasági rendszer az emberi társadalom összessége akaratát, törekvéseit, fogyasztói szokásait, magatartását összegző következmény-folyam, nem lehet felelősség tenni semmiért, bűnbaknak nem alkalmas. Ugyanakkor a világgazdasági rendszer emlegetése a szalon-zsidózás, a rasszizmus enyhébb fajtáinak az egyik formája. Csak a tisztánlátás végett…
Az egyetemesítésnek (globalizációnak) nincs egységesítő hatása, mert nem egyfajta létező önálló élőlény vagy testület. A globalizáció az azonos módon viselkedő, azonos, vagy nagyon hasonló természetű (mert egyetlen fajhoz tartozó) emberek viselkedését összegző folyamat, mely most tudott csak létrejönni, tekintettel a tudományos-, hírközlési-, szállítási stb. lehetőségek technológiai feltételei megteremtődésével. Szintén nem alkalmas bűnbaknak, és ez is a zsidózás enyhe válfajai közé tartozik.
„ Az azonossá gyúrt emberek társadalma”: tessék mondani, kik gyúrják azonossá azokat a szerencsétlen embereket?! Csak nem ismét a zsidók?! Hát olyan nehéz megérteni, hogy az emberek mindenféle zsidó vagy egyéb ármány nélkül is hasonlóak és éppen eléggé aljasak már alapból is mindenféle pogromhoz, lincseléshez és ehhez hasonlókhoz?! Hát persze. Hiszen azt senki nem hajlandó elismerni, hogy ő ilyen, márpedig úgy nem megy a dolog… Márpedig ilyenek vagyunk, és az a röhej az egészben, hogy ezt nyugodtan el is lehetne ismerni, hiszen ezt a velünk-született ösztönök hatása eredményezi, és így senki nem tehet arról, hogy alapból ilyen a természetünk, az emberi természet. És amiről nem tehetünk, az nem is szégyenletes reánk nézve, nemde? Arról már persze mindenki maga tehet, hogy mennyire hajlandó szembszegülni ezzel a kéretlenül a nyakunkba kapott kényszer-halmazzal, mennyire hajlandó és képes felvállalni ennek a szembeszegülésnek a nehézségeit, súlyos következményeit. Mert pl. aki vállalja ezt, annak a saját magával szemben alkalmazandó önkritika, önismeret, erkölcsi önmegtartóztatás stb. gyötrelmein kívül a társadalmi kirekesztéssel is szembe kell néznie, márpedig ez maga a földi pokol, hiszen az ember társas lény, és a közösségben törzsfejlődött faj gyermeke, akit ha magányra ítélnek, kirekesztenek, hamar jut arra a következtetésre, hogy a pokol nem odaát, hanem evilágon leledzik...
„ Az emberekből kilúgozták az emberre jellemző erkölcsi gondolkodást, a személyes felelősség érzetét. A belőlük válsághelyzetben összeverődött tömegek bármire képesek”
Nem kellett kilúgozni. Nem is volt. Az emberre ezek nem jellemzőek, legalábbis nem tömegesen. Az a néhány fecske meg nem szokott nyarat csinálni. Legalábbis társadalmi válság idején nem. A jó példa ereje létezik, de egyre ritkább a jó példa. Ahogy nő a népsűrűség, egyre ritkább. Tessék megnézni, hogyan viselkednek a patkányok, ha megnő az egyedszám változatlan területnagyság esetén. Először csak idegesek lesznek, majd egy ponton elkezdik gyilkolni egymást ezek a kedves, intelligens állatok.
„Napjainkban az elüzletiesedett fogyasztói világrend a család, mint utolsó akadály ellen indított támadást. Az egyénekre szakadt társadalomban sokkal nehezebb védekezni. Mit tehet egyetlen ember?” (4.2-es bekezdés)
Nincs ilyen személy vagy testület, akit „fogyasztói világrend-nek hívnak! Tehát nem is indított semmilyen támadást senki ellen.
Ezzel szemben létezik az emberi természet, benne a kapzsisággal, a mohósággal és főképpen a társadalmi rangsor-tudattal meg az önnön nagyszerűségünkbe vetett sziklaszilárd hittel és az ezt a képet a külvilág felé mindenáron, akár könyörtelen gyilkosságok árán is megjeleníteni akaró ösztönös szándékkal, amelyet jól meg tud lovagolni, ki tud használni a kereskedelmi és a szolgáltatói szektor bármelyik képviselője, résztvevője, és természetesen mindegyikük meg is teszi.
A társadalom nem amiatt szakadt darabokra, nem amiatt idegenedett el ember az embertől, mert ezt egy gátlástalan zsidó (közösség) valahonnan a City-ből sunyin és kaján örömmel az arcán irányítja, hatalmas vagyonát felhasználva, melyet a szegény tömegek zsírján és vérén harácsolt össze… Ez egyszerűen megtörtént a technikai lehetőségek bizonyos szintjén, amely mostanra vált elérhetővé. A Bibliában nem véletlenül az a jelkép szerepel a Paradicsomból való kiűzetés okaként, amint Éva leszakítja az almát a tudás fájáról. A tudás és az erkölcs ugyanis nincs arányban az emberiség életében, hiszen a tudás, mint az érvényesülés és a túlélés záloga, mindenképpen „fejlődésre van ítélve”, tehát ezt amúgyis mindenképpen fejleszti az emberiség. Míg ezzel szemben az erkölcs gyakorlása és fejlesztése csak akadályok legyőzése, küszködés és kínok árán lehetséges, és emiatt aztán végletesen le is maradt a tudás gyarapodása mögött. A társadalom szétszakadása ennek a szétnyíló ollónak, a tudás és az erkölcs fejlődése közti egyre növekvő szakadéknak a léte miatt történt meg és fokozódik ma is.
„Külön csoportot képez az egyének között az írástudó. Az akinek feladata lenne átlátni az egészet, és bölcsként irányt adni a dolgok folyásának, rámutatni a jóra, és a rosszra, segíteni a tér- és időkorlátok megszüntetését. Erre csak a megfelelő világképű ember képes, az aki hiszi, hogy az ember istenképű, és meg van váltva. Humanizmusból legföljebb az emberekért rajonghat valaki, a teremtett világért már kevésbé. Sajnos napjaink írástudói nem értik a bajt, mert vagy nem részei a keresztény gondolkodók táborának, vagy ha azok is, már nagyon sújtja őket evilág gondolkodása: nem látnak annyira előre, amennyire kellene. Azon kivételes kevesek, akik látják a bajt, köznevetség tárgyai.” (4.2-es bekezdés)
A bölcsesség nem azonos a tudással, a képzettséggel, hanem ezerszer több nála, mert magában foglalja az erkölcsösséget is.
Kikérem magamnak, hogy a szerző a keresztény gondolkodókra szűkíti le az írástudók táborát. Valamikor én is odaszámítottam, de mióta tudom, hogy a vallások csak az elfogultság, az önámítás egy-egy részrendszerét, egy-egy válfaját testesítik meg, inkább vállalom az ateizmus bélyegét. Humanista és értékes ember nemcsak keresztény lehet, ez súlyos gyalázat, ilyent leírni!
Méghogy kereszténység! Hát ki nem látott még egyenes derekú, a gőgtől majd szétdurranó dámákat, akik kifogástalan ruházatukkal és hajviseletükkel a pedantéria csúcsát ostromolják, de a cigányokkal, és manapság már: a magyarokkal szemben is mérhetetlen megvetéssel viseltetnek!
A „kereszténység” fogalma ezzel szemben pontosan a minden mértéken túli szerénységet, szeretetet, megértést, türelmet jelenti.
Jézus azt mondta a tanítványainak: „Aki engem követni akar, annak meg kell tagadnia magát!”
Ebből két dolog mindenképpen következik: az egyik az, hogy az emberi természet már Jézus (vagyis a Biblia formába öntői ) szerint is gőgös, törtető, képmutató, hazug, valójában megtagadandó annak a számára, aki vinni akarja valamire emberileg.
A másik, hogy keresztény csak abból válhat, aki képes is erre…
S amit én hozzáteszek ehhez: a valódi keresztény nem arra rátarti, hogy ő keresztény, hanem azért szerény, mert sikerült neki kereszténnyé válnia...
Az erőforrások kimerülése miatti összeomlás elkerüléséhez közös emberiségi cselekvésre van szükség. Ez csakis úgy lehetséges, hogy az egész emberiség meg tud egyezni egy közös nevezőben, valamint akkor, ha az emberiség túlnyomó része képes arra az önkorlátozásra, amelyet ezek az intézkedések megkövetelnek.
Mindez azonban nem képzelhető el valamelyik vallás vagy kultúrkör képviselői irányításával, hiszen az emberi természet ill. a többi vallás ill. kultúrkör tábora nem viselné ezt el. Tehát olyan közös nevező szükséges, amely egyrészt nem sérti a vallások követőinek az önérzetét, másrészt mindenki által elfogadható elveket követ.
Szerény véleményem szerint mindez megköveteli az emberiség gondolkodásában már amúgy is kívánatos és régóta várt paradigma-váltást.
Ehhez szerintem szembe kellene végre néznünk önmagunkkal, és belátnunk, hogy milyen is valójában az emberi természet, továbbá azt, hogy ez az emberi természet minden emberre egyformán érvényes, hiszen egyetlen fajhoz tartozunk a rasszisták állításai ellenére, és az anyagi világon túli, tehát a megfoghatatlan és teljességgel bizonyíthatatlan ún. metafizikai vagy transzcendens dolgok emlegetése helyett végre elismernénk a nyilvánvaló élettani hatásokat az emberi természetben, és megmaradnánk két lábbal a földön.
A közös emberi természet léte által kínált közös nevezőnél jobbat elképzelni sem lehet. Ez megvalósítaná a valódi humanizmust és demokráciát, minden ember valódi egyenlőségét, melyet csak az egyén erkölcsi színvonala differenciálna, ez azonban a nyilvánvaló kritériumok révén tárgyszerűen mérhető lenne. Létezik ennél nagyobb egyenlőség a világon?!
Félreértés ne essék, ha egy baloldali gondolkodó nyilvánult volna meg ilyen módon, mint ahogy jelen szerzőnk, azt is ugyanilyen hevességgel bíráltam volna meg.
Az igazság ugyanis középen van, nincs bal- és jobboldala…
|
