Vajon hányan tudják az olvasók közül, hogy hol van Európa földrajzi középpontja? És azt, hogy Európának nemcsak egyetlen földrajzi középpontja van? Meglepődnének-e azon, mint ahogy jómagam is, ha megtudnák: összesen kilenc geográfiai középpont ismeretes Európa-szerte?
Az egyközpontú Európa helyett a központok Európája
A mai napig sem született konszenzus sem abban a kérdésben, hogy tulajdonképpen mit tekinthetünk Európa központjának, sem pedig abban, hogy hol van Európa középpontja.
Ennek oka egyfelől az a dilemma, hogy magunk sem tudjuk eldönteni, vajon gazdasági, kulturális, politikai vagy éppenséggel földrajzi szempontokat vegyünk-e figyelembe, amikor megpróbáljuk meghatározni Európában „a” középpontot. Másfelől egyelőre csak abban van hallgatólagos konszenzus, hogy ez a dilemma továbbra is fennmaradjon, hisz ez a következménye azoknak a nagyhatalmak által beépített fékeknek és a tudatosan vállalt önkorlátozásoknak, amelyeknek eredményeképpen Európa igyekszik egyfajta dinamikus egyensúlyt kialakítani a különböző erőviszonyai között. Valamennyi mértékadó fél – különös tekintettel a traumatikus történelmi tapasztalatokra – abban érdekelt, hogy kiküszöbölje még az esélyét is annak, hogy kialakulhasson egy minden szempontból hegemón szereppel rendelkező egyetlen központ Európában. Annak függvényében, hogy milyen szempontokat veszünk alapul, hol Brüsszelt, hol Londont, hol Párizst, hol pedig Berlint vagy akár Rómát is tekinthetjük Európa központjának.
Mindezek után azt hihetnénk, hogy Európa középpontjának a meghatározásakor lényegesen könnyebb lesz a helyzetünk, ha a szimbolikus tartalmakkal terhelt tartományok helyett az egzakt tudományok világa felől közelítünk a kérdéshez, és józan paraszti ésszel is felfogható, földrajzi kérdéssé egyszerűsítjük le a problémát.
Furcsa módon azonban a földrajzi szempontú megközelítés is csak sokszorozza bennünk a dilemmát és a kételyt. Amint arra George Cristea Európa földrajzi középpontja keresésének nyomában (În căutarea centrului geografic al Europei) című, tavaly megjelent könyvében rámutat, egyetlen kizárólagos érvényű válasz helyett újabb nyitott és eldöntendő kérdésekkel találhatja szembe magát az, aki a téma iránt érdeklődik.
Európa földrajzi középpontja helyett Európa földrajzi középpontjai
Vajon hányan tudják az olvasók közül, hogy hol van Európa földrajzi középpontja? És azt, hogy Európának nemcsak egyetlen földrajzi középpontja van? Hányan hallottak pusztán a magyar olvasók közül Tállyáról? El tudnák-e helyezni Tállyát hozzávetőleges pontossággal Magyarország térképén? Meglepődnének-e azon, mint ahogy jómagam is, ha megtudnák: Tállyán van Európa mértani közepe? Hát pedig azon, hogy a könyv szerint összesen 9 geográfiai középpont ismeretes ez idáig Európa-szerte?
(A könyvhöz tartozó melléklet térképén Ausztria, Belorusszia, Csehország, Magyarország, Németország, Lengyelország, Litvánia, Szlovákia, Ukrajna szerepel).
Talán nem tévedünk, ha azt állítjuk: csak kevesen tudják, hogy hol van Európa földrajzi vagy mértani középpontja, s talán azt sem mindenki, hogy Európa nyugati határa nagyvonalakban az Atlanti-óceánnál, keleti határa az Ural-hegységnél, északi határa Norvégia északi partjainál, déli határa pedig Kréta szigetének szélénél található.
Az Osztrák-Magyar Monarchia Térképészeti Intézete 1887-ben Európa közepét a kontinensünk széleit érintő hosszúsági és szélességi körök felezővonalainak metszéspontjaként határozta meg. Ez az obeliszkkel megjelölt pont a mai Ukrajnában, Terebesfehérpatak (Gyilove) határában található.
A nagyváradi születésű, jelenleg Stockholmban élő román professzor, George Cristea az Európa földrajzi középpontja keresésének nyomában (În căutarea centrului geografic al Europei) című könyvében átfogó képet ad azokról az elméletekről, amelyek az 1887 és 1992 közötti időszakban születtek, és amelyek megpróbálták a korabeli tudományos eszközök és módszerek segítségével kijelölni Európa földrajzi középpontját a mai Ukrajnához tartozó Gyilova és a Vilnius közelében levő Purnuskis között. Munkájában a párhuzamok, a hasonlóságok és a különbségek felvillantása mellett Cristea azt is kiemelte, hogy a konkrét esetekben milyen szempontok kerültek előtérbe: tudományos, gazdasági avagy éppenséggel turisztikai szempontok.
A szerző eredetileg svédül írta a könyvét (Jakten pa Europas mittponkt címmel), és Stockholmban jelentette meg a Carlsson Bokförag kiadónál 2001-ben. A kiadványnak egy, a szerző által fordított és kibővített román nyelvű változata 2004-ben jelent meg a nagyváradi „Gheorghe Sincai” Megyei Könyvtár gondozásában abból az alkalomból, hogy 2004. május 9-én volt Európa Napja. (A jelen ismertetés alapjául is ez a román nyelvű kiadvány szolgált.)
Európa: alakulásban levő terület és képlékeny fogalom
A szerző külön fejezetet szentel annak, hogy történetiségükben is áttekintse azokat a folyamatokat és tényezőket, amelyek szerepet játszottak abban, hogy ma nem egyetlen, hanem több Európa-középpontról beszélhetünk. A számos tényezők egyike, hogy maga Európa mint fogalom is nehezen definiálható, akár az eredetét magyarázzuk, akár földrajzi értelemben vesszük. A másik fontos tényező a történelem alakulása, amely erős befolyást gyakorolt a földrajztudományra: a különböző birodalmak más- és másképp jelölték ki Európa határait a saját érdekeiknek megfelelően. A felhozott példák közül a görög Eratoszthenész i. e. a 3. században készült térképe (Cartographia), Abraham Ortelius flamand kozmográfus és térképész Theatrum Orbis Terrarum 1570-ben íródott könyve vagy Karl Ritter (1779-1859) összehasonlító világföldrajz-tudományi munkája jól tükrözik az említett folyamatot.
Ahhoz tehát, hogy meghatározzuk Európa középpontját, először Európa határait és földrajzi sarkpontjait kellene pontosan ismernünk. De, amint arról Cristea is beszámol a könyvében, az újabb nehézség abból adódik, hogy felvetődik a kérdés: csupán a szárazföldre szűkítsük-e Európát, vagy vegyük hozzá a kontinenst övező szigeteket is? Egy Írország és Anglia nélküli Európa kétségkívül elképzelhetetlen számunkra, de hová soroljuk Izlandot, amely félúton van Európa és az Újvilág között, és földrajzi szempontból mindkettőhöz egyaránt tartozik?
A könyv mellékletében láthatunk egy szép templomot, mellette egy kőtömb, melyen a következő felirat olvasható: „Stred Európy”. A Szent János-templom (Svätojánsky kostol) mellett szintén áll egy felirat azzal, hogy „Geograficky stred Európy”. Ez pedig annyit tesz szlovákul, hogy „Európa földrajzi középpontja”, amely Kremnicán (Körmöcbányán) található.
Az egész európai kontinens geográfiai középpontja a francia földrajztudósok szerint a litván főváros, Vilnius közelében található, míg az Osztrák–Magyar Monarchia Térképészeti Intézete által Európa közepeként megjelölt hely a mai Kárpátalján, a Tisza partján található, Aknaszlatina és Rahó között, Terebesfehérpatak (Gyilove) határában, egy völgyben húzódó kocsiút szélén (koordinátái: északi szélesség 48° 30', keleti hosszúság 23° 23').
Cristea a tudományos források és mérési módszerek felkutatása és rövid bemutatása mellett számot ad arról is, hogy személyesen végigjárta azt a különböző országokhoz tartozó 9 stációt, ahol a feltételezések szerint Európa középpontja található. Így a tényszerű dokumentálás mellett a szerző teret engedhetett a könyvében a személyes élményeken alapuló beszámolásoknak is, vagy egy-egy életsorsnak (pl. az Ukrajnában élő máramarosi románokénak, akikkel ismeretséget kötött) felvillantásának. A kiadvány nyelvezetének oldott stílusa pedig – a bevallott szerzői szándék szerint is – könnyen befogadhatóvá teszi az információkat. A színes melléklet nemcsak térképeket és illusztrációkat, hanem a szerző által készített fotókat és a témába vágó újságcikkek alapján készült fotómontázsokat is tartalmaz.
A középpont keresése mint jelképes cselekedet
Nemcsak George Cristea könyve, hanem maga a szerző személye is azt példázza, hogy a számtalan bizonytalansági tényező sem szegi kedvét a kezdeményezőknek, hogy újból és újból kísérletet tegyenek Európa középpontjának a felderítésére. De miért fontos, hogy megtudjuk, hol van Európa közepe?
Talán azért, mert a KÖZÉPPONT, akárcsak a kör, a négyzet vagy a kereszt, az emberiség alapvető négy szimbólumának egyike, s kezdve attól, hogy már a Teremtés Könyvében (2,2) a Paradicsom közepén, mint Élet Fája szerepel, mindig is mágikus erőként hatott az emberre.
Talán egyszerűen csak azért, hogy jobban eligazodjunk a térképen, vagy pedig azért, mert biztonságérzetünkhöz és önmeghatározásunkhoz tartozó természetes igény, hogy legyen viszonyítási pontunk, amelyhez képest elhelyezhetjük magunkat Európa térképén.
A közép-európai olvasó talán egy kicsit más szemmel olvassa George Cristea könyvét – talán több érdeklődést mutat a téma iránt, mint más térségek olvasói, hisz erősebben is él benne a félsz, mint máshol, hogy esetleg eltűnünk a tudatunk mélyén a Nyugattal azonosított Európa térképéről. Egyik kicsit avatott olvasóinak is érezzük magunkat akkor, amikor a szerző által idézett viccet olvassuk, arról a valakiről, aki az Osztrák-Magyar Monarchiában született, Csehszlovákiában tanult, Magyarországon házasodott, a Szovjetunióban dolgozott, most pedig Ukrajnában él, de közben sohasem mozdult ki Munkácsról, csak a határok „migráltak” körülötte. S ahogy a folklór hagyományai szerint megeshet, hogy több variánsa is létezik a viccnek – Munkács helyett Ungvár, rutén helyett zsidó szerepelhet benne –, ugyanúgy lehetséges az is, hogy egyazon helységnek három neve is legyen, mint Gyilove (ukránul), Terebesfehérpatak (magyarul) és Trebuşani (románul).
A könyv végére érve egy dolgot azonban feltétlenül örömmel nyugtázhatunk: „mittelségünk” újabb megerősítést nyert, hisz a könyv szerint is Közép-Európában van a legtöbb „Európa közepe”.
A szerző honlapunk munkatársa, 1994 óta tagja a Cambridge-i Egyetem keretében megalakult Global Security Fellows Initiative Programme nemzetközi kutatócsoportjának.
A cikk szerzőjétől szeretném megtudni, hogy a tudomány jelen állása szerint mely középpontnak van a legnagyobb esélye az " Európa mértani középpontja " cím tényleges birtoklására ? Továbbá az elméleti és gyakorlati módszerek és számítások is érdekelnek ami alapján eldöntik ezt a kérdést .
Köszönettel !
Á.M.
