A beruházó cégnek a környezetvédelmi minisztérium engedélyének megszerzéséhez kellett elkészíttetnie az aranykitermelés környezeti hatásait feltáró tanulmányt, amely felöleli a Verespatakon található kulturális és épített örökség megóvását is.
Ez a hír azért különösen megdöbbentő, mert a verespataki Gold Corporation-nek csupán néhány kérdésre kell válaszolnia ahhoz, hogy megkapja a környezetvédelmi engedélyt. Amint ez megvan, azonnal munkához láthatnak. – Gellért Alpár helyszíni riportja.
„…a vállalat emberei minden módszert bevetnek…"
A vállalat emberei minden módszert
bevetnek, hogy távozásra bírják őket.
Nemrég megvették és felszámolták a
vezetékes ivóvíz-szolgáltatást, kivásá-
rolták a faluból az orvost, és a helyiek
szerint az is nekik köszönhető, hogy ma
csupán napi egy autóbusz jár arrafelé.
|
Néhány éve mind a román, mind pedig a nemzetközi médiában felröppent egy hír, hogy az erdélyi Verespatakon egy kanadai vállalat a falu helyére egy 185 méter magas gáttal körülvett úgynevezett ciános zagytározót akar építeni. A hírek nem voltak alaptalanok, hisz a vállalat emberei elkezdték egymás után felvásárolni a telkeket, a rajtuk lévő házakkal együtt. Verespatakon akkor is, most is nagy volt a munkanélküliség, így sok embert könnyen elkápráztatott a felajánlott összeg. A faluban a házak nagy része romos állapotú – normál esetben el sem tudnák adni azokat. A kanadai vállalat – az épület állapotától függetlenül – közel tízmillió forintnak megfelelő összeget ad, így érthető, hogy miért adják be a derekukat az emberek egymás után. A Gold Corporation tulajdonában lévő épületeken ma tábla jelzi, hogy ki az úr a házban. Több száz ilyet látni szerte a faluban.
A pénz azért mégsem tudott mindenkit meggyőzni. Néhányan nem akarják elhagyni a szülőföldjüket, bármennyit ígérjenek is nekik a külföldi befektetők. Pedig a vállalat emberei minden módszert bevetnek, hogy távozásra bírják őket. Nemrég megvették és felszámolták a vezetékes ivóvíz-szolgáltatást, kivásárolták a faluból az orvost, és a helyiek szerint az is nekik köszönhető, hogy ma csupán napi egy autóbusz jár arrafelé. Az egyik asszony, akinek a háza épp azon a helyen áll, ahol a tervek szerint az új zagytározó közepe lenne, elmondta: már nem is tudja, mióta nem hagyta el a falut. Egyrészt nincs mivel, másrészt nem meri egy óránál hosszabb időre elhagyni a házát. Fél, hogy egyszer nem lesz hova hazatérnie.
- Nem unta meg ezt a folytonos viaskodást? Miért nem fogadja el a felajánlott pénzt, és költözik el innen? – kérdezem Drumus Rozaliát.
- Tudja, én már öregasszony vagyok – értsék meg, nem szeretnék innen elmenni. Itt nőttem fel, itt éltem, itt van a férjem eltemetve, 40 éven keresztül voltam a falu tanítónője. Akármennyit is adjanak, már nem tudnám megszokni más helyen. Költözzek el mondjuk Aranyosbányára, egy panelba? Nem fogok.
- Miért akasztott a kapujára „ez a ház nem eladó!” táblát?
- Mert folyton molesztálnak. Vagy ilyen, vagy olyan trükkel nap mint nap megkeresnek, és megállás nélkül zaklatnak. De tudom én, hogy mire megy ki a játék. Rengeteg arany van itt, tudja. Régen mindenkinek volt, tőlünk is egy egész vederrel vett el a nyolcvanas években a Securitate. A férjem a pince kútjában rejtegette, de valaki besúgott minket, és örültünk, hogy ennyivel megúsztuk. Akkoriban mindenki a bányában dolgozott. Mikor nem volt pénze a cégnek, akkor aranyban fizettek. Ez bevett szokás volt akkoriban: a cipészeket cipővel, a favágókat fával, azokat pedig, akik mondjuk a kollektívban (termelőszövetkezet) dolgoztak, terményben fizették ki. Szerintem sok embernek még mindig van aranya, csak nem beszélnek róla. Ezt azért mondtam el, hogy megértse, a kanadaiak nem véletlenül ragaszkodnak ennyire Verespatakhoz.
„Még a vak is láthatja, hogy valami nem stimmel”
Dávid Ferenccel az utcán találkoztam. Ötven év körüli férfi, aki magát teljes mértékben magyarnak tartja. Ferkóként mutatkozik be, de magyarul már nagyon nehézkesen beszél. Elmondja, hogy néhány évvel ezelőtt aktív bányász volt, és azt is, hogy milyen jó volt az élet akkoriban errefelé. Kaptak jó előleget és tisztességes fizetést is, ami bőven elegendő volt egy magafajta bányásznak. De az állami aranybányát az idén májusban bezárták, ő pedig munkanélküli lett, így ideje nagy részét a kocsmában tölti.
A férfi – két fröccs után – elmondja, hogy ő a kanadai cég helyi vezetőjére gyanakszik a legjobban. Nem bízik benne, ugyanis túl sötét a múltja, és a bányászatban sincs semmilyen tapasztalata, nem ért hozzá. Még a vak is láthatja, hogy valami nem stimmel – mondja.
- Ez egy olyan ember, akit kábítószer-kereskedelem miatt már kétszer is elítéltek. Bizonyíték is van rá, máskülönben ezt mindenki tudja is.
- Ő kanadai?
- Dehogyis. Romániában született, innen szökött Kanadába valamikor a nyolcvanas évek elején. Azelőtt sofőr volt. A román állam nagyon is tisztában van vele, hogy kicsoda is ő, de ez senkit nem érdekel. Hamis papírokkal, még Iliescu és Nastase alatt szerezték meg az engedélyeket. Ha nem hisz nekem, majd meglátja, hogy mi lesz itt. Tudja, bármit is mondjanak, aki tolvaj volt, az mindörökké tolvaj marad.
A dévai Minvest román állami bányavállalat (ami azóta már bezárt) verespataki kirendeltsége néhány évvel ezelőtt hozzáfogott a Cirnic-hegyben francia régészek által félig-meddig feltárt kelta, illetve római kori bányajáratok megsemmisítéséhez. Szemtanúk szerint kotrógépekkel estek neki a hegyoldalnak, és sikerült is több római kori bányafolyosó bejáratát eltüntetniük. (A térségben a francia kutatócsoport 14-es karbon-izotóppal végzett elemzései során megállapította, hogy a szóban forgó aranybányákat a Kr. e. 3. században – még a rómaiak előtt – a kelták is művelték.)
A Verespatak megmentéséért harcoló Alburnus Maior helyi civil szervezet tagjai szerint a román állami bányavállalat azért végzett engedély nélküli munkálatokat a térségben, hogy megkönnyítse a dolgát a Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) román–kanadai vegyesvállalatnak. Miután ugyanis az ősi bányák bejáratát román állami vállalat pusztította el, nem lehet majd az RMGC-t azzal vádolni, hogy nem vigyázott a régészeti leletekre.
Európa legrégibb máig fennmaradt aranybányája
Verespatakon van. Úgy tűnik, a hatóságokat az
sem érdekli igazán, hogy ezeket a felbecsülhetetlen
értékű leleteket éppen ezekben a napokban teszik
tönkre.
|
A feltárások egyértelműen azt bizonyítják, tudtam meg egy hajdani vájártól, aki jelenleg a bányamúzeum őre, hogy Európa legrégibb máig fennmaradt aranybányája Verespatakon van. Sőt, az is bizonyított tény, hogy ezeket a bányákat a vaskorszak óta művelték. Előbb talán a kelták, később a dákok, majd a rómaiak. Fodor Ioan azt is elmondta: úgy tűnik, a hatóságokat az sem érdekli igazán, hogy ezeket a felbecsülhetetlen értékű leleteket éppen ezekben a napokban teszik tönkre. Minden jel arra utal, folytatja, hogy az RMGC aranybányatervének semmi sem állhat az útjába.
„…a román tudományos akadémia már két alkalommal is a tervek ellen foglalt állást"
A román kormány azt ígérte, hogy nemzetközi szakértőkből álló bizottsággal vizsgáltatja meg a verespataki tervet. Erre máig nem került sor. Kiküldtek viszont Verespatakra egy román parlamenti különbizottságot, amelynek több tagja – érdekes módon – a Gold Corporation részvényese volt. Sőt, a vizsgálódó honatyák között olyanok is voltak, akik 1997-ben az RMGC 80 százalékos kanadai tulajdonosának, a Gabriel Resources Ltd. cégnek hárommillió dollárért az egész térségre kiterjedő, 25 évre szóló bányászati jogot megszerezték. A bizottság, amint az várható volt, a bányaprojekt mellett foglalt állást, és jelentésüket a parlament mindmáig nem vitatta meg. A román kormányt, úgy tűnik, az sem érdekli, hogy a román tudományos akadémia már két alkalommal is a tervek ellen foglalt állást, de az sem, hogy közben kiderült: a kibányászott aranynak több mint 80 százaléka a kanadaiakat illetné, a román fél alig kapna belőle valamit, és a 15-16 évre tervezett munkálatok befejeztével a környezet helyreállítása is az államra maradna.
A környékbelieket aggasztják ezek a hírek, hiszen amennyiben a tervekre Bukarestben rábólintanak, mintegy kilencszáz ház csaknem kétezer lakójának kell a térségből elköltöznie, több templommal és temetővel együtt. A település helyén 600 hektáros derítő épülne, 180 méter magas gáttal, amely a 2000-es tiszai katasztrófát okozó nagybányainál százszor nagyobb lenne, és amelyben szintén ciános zagyot tárolnának. A verespataki projekt keretében a kanadai vállalat mintegy 400 millió dollárt fektetne be, és ebből 250 milliót a Világbanktól szeretett volna megszerezni. A vélt környezeti hatások okán azonban a Világbank nemrég kiszállt az üzletből.
A nemesfémkincset a világpiaci ár harmadáért
tudnák kibányászni, a bányászat nyomán há-
romezer hektárnyi terület válna kopárrá és
súlyosan szennyezetté.
|
A Gold Corporation 15 év alatt évente 420 millió tonna kőzet kitermelésével szeretné megkaparintani a verespataki hegyek gyomrában rejlő 300 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt. A nemesfémkincset a világpiaci ár harmadáért tudnák kibányászni, a bányászat nyomán háromezer hektárnyi terület válna kopárrá és súlyosan szennyezetté. Az akadémia számításai szerint a kanadaiak tisztán hárommilliárd, a román fél viszont csupán 300 millió dollárt nyerne.
„Ami itt történik, az ellen a világ minden pontján tiltakoznának.”
Verespatakon immáron három éve százak gyűlnek össze a falu fölötti legelőn, hogy egy rockfesztivál keretén belül tiltakozzanak a kanadai Gold Corporation aranybánya tervei ellen. Már a nyitó napon százak vonultak gyalogosan a helyszínre, többnyire kolozsvári egyetemisták. A fesztivál a „Széna” nevet kapta, mert a környékre jellemző a magas boglyák látványa – ennek megfelelően volt szénafoci és szénafun ügyességi verseny is.
Roxana Pencea szervező szerint fontos a figyelemfelkeltés:
- A környezetvédelmi problémák egyszerűen nem ismernek határokat. Ami itt történik, az ellen a világ minden pontján tiltakoznának. Mi csak annyit szeretnénk elérni, hogy tudassuk az emberekkel azt, hogy az ember és a természet fontosabb az aranynál. Ne hagyják tönkretenni ezt az amúgy csodálatos környezetet.
A verespataki arany- és ezüstkitermelés leállítása érdekében szervezett Széna fesztivál ma már Románia egyik legnagyobb zöld rendezvénye.
A kanadai bányavállalat a környezetvédelmi engedély megszerzésének érdekében az ellenzőkkel is tárgyalni kényszerült. Nemrég egy 5000 oldalas tanulmányt készítettek, amelyben összefoglalták a leendő aranybánya terveit és a környezetre gyakorolt hatásait. A tanulmány szerint 2007-ben kezdenék el a kitermelést, és 2029-ben zárnák be a bányát. Tizenhat év alatt 25.000 hektár területen évi 13 millió tonnányi arany és ezüst tartalmú kőzetet mozgatnának meg. A felmérések szerint egy tonna verespataki földből mintegy 1,46 gramm aranyat és 6,95 gramm ezüstöt lehet kivonni. Természetesen teljesen környezetbarát módon.
Azt viszont nem említi a tanulmány, hogy ezt a „környezetbarát” ciános aranykitermelést a világ jelentős részében már rég nem használják, sőt tiltják. Például Kanadában.
A szerző a Duna Televízió munkatársa.
|
