Mi magyarok, úgy látszik, nem szívleltük meg Roosevelt elnök szavait. Az amerikai elnök valamikor a második világháború idején azt mondta, hogy „nem kell félni semmitől, kivéve magától a félelemtől”. Mi mostanában sok mindentől félünk – félünk attól, hogy elszegényedünk, félünk egymástól, félünk a jövőtől. Pedig koránt sincs itt a világ vége. Az ország kritikus helyzetben van, de van lehetőségünk arra, hogy a következő 10–15 évben Európa egyik legsikeresebb országává váljunk. A kérdés az, hogy hogyan?
Az előző adásban Írország sikertörténetét elemeztük, és a vitatkozó felek a következő négy konklúzióra jutottak:
1. Ahogy annak idején az ír társadalomban, a magyar társadalomban ma nagy energiák, lehetőségek vannak, amelyeket azonban nem tudunk kihasználni, mert rossz a politikai és a gazdasági intézményrendszerünk. Ezen a téren tehát nagyon hamar gyökeres változásra van szükség.
2. Széles körű politikai és társadalmi megegyezés nélkül remény sincs arra, hogy az ország kilábaljon a jelenlegi válságból.
3. Az idő sürget ugyan, de nem szabad kapkodni; megfontoltan, átgondoltan kell cselekedni, mert ha nem így teszünk, a világgazdaság nyers erői rombolni fognak, és ennek a rombolásnak nagy lenne az ára emberi szenvedésben.
4. A sikerhez nemcsak a gazdaság talpra állítására, hanem társadalmi megújulásra is szükség van, vagyis a gondolkodásunk radikális átalakulására.
Most itt folytatjuk a gondolkodást, Finnország példáját véve alapul.
Matti Kyrö, finn oktatási vezető: Finnországban mindenkinek ugyanazok a lehetőségek adottak. Az oktatás az általános iskolától az egyetemig ingyenes. Mi beruházunk az emberekbe. Nekünk nem volt másunk, csak erdőink, fa- és papíriparunk, ezenkívül a legnagyobb tőke mi magunk vagyunk. Itt mindenki részt vesz az alapoktatásban, a 16 évesek 94%-a középiskolás, és a végzősök fele továbbtanul. A 70-es években vezettük be az egységes általános iskolai képzést. A 90-es években elindítottuk a decentralizációt: a központi helsinki adminisztráció helyett minden iskola maga dönt, mit és hogyan tanít.
A finn állam bevételének 30%-át költi az
egészségügyre és 20%-át az oktatásra.
Egy ember oktatására nyolcszor annyit
költenek, mint nálunk, holott a GDP-jük
csak 2-3-szorosa a miénknek.
|
Jukka Tanska, igazgató: Az én időmben még nyelvtankönyvekből tanultuk az idegen nyelveket, ma már a hétköznapi kommunikáción van a hangsúly. Nagy változást jelentett, hogy az oktatás középpontjába a gyerekek kerültek a tananyag helyett. A tanárok is inkább szakértők, mint előadók, a tanulási folyamat segítői. A szerepek megváltozása jelentette a legnagyobb reformot az elmúlt 10-20 évben.
Romsics Ignác, történész: A finnek elég gazdagok voltak ahhoz, hogy megengedhessék maguknak, hogy kiscsoportban tanítsanak, különösen nyelvet, és ugyanakkor elég bölcsek is voltak ahhoz, hogy ne olyan túlméretezett tananyaggal tömjék a gyerekek fejét, mint amivel Magyarországon kísérletezünk, ami eleve reménytelen, mert ennyi mindent nem lehet megtanulni. A pedagógusgárdájuk sokkal jobb és megbecsültebb, mint a magyar. Természetesen nincsenek úgy megfizetve, mint egy orvos vagy egy ügyvéd, de a presztízsük, a társadalmi megbecsültségük régen is magas volt és ma is az.
(Milyen esélyei vannak ma Magyarországon a reformoknak?)
Gerő András, történész: A magyar társadalom innovativitása a politikától független szférában véleményem szerint rengeteget változott az utóbbi időben, s ez azt bizonyítja, hogy a magyar társadalom adaptív. Régebben például, ha valaki nem csinálta meg a dolgát, a magyar kultúrában abszolút legitim volt, ha egyszerűen elmagyarázta, hogy miért nem csinálta meg. Ma, a piacgazdaság megjelenésével ez már nincs így: nincs felmentés, hiszen a megrendelőt nem érdeklik a kifogások.
Stumpf István, elnök, Századvég alapítvány: Ma azt láthatjuk, hogy a fiatal generációból sokan megszerzik azt a tudást – pl. számítógépes vagy nyelvi tudást –, amire szükségük van az adaptációhoz. Azonban sok minden rontja a tanulási folyamat hatékonyságát: az alapvetően konfliktusos közéleti kultúra eltakarja a pozitív mintákat, amelyek a társadalom mélyrétegében zajlanak. Eközben a hihetetlen szociális szakadékok, ahelyett hogy összébb zárulnának, tovább nőnek, és egyre többen érzik magukat az elmúlt 15 év veszteseinek.
(Hogyan lehetne kilépni ebből a válságos helyzetből?)
Szegedy-Maszák Mihály, irodalomtörténész: Mivel piacgazdaságban gondolkodunk, gyakran elfelejtjük, hogy vannak az emberi életnek olyan részei, amelyek nem piacfüggőek. A finn példa elgondolkoztathatna bennünket, hogy a tanárokat például jobban meg kellene becsülni.
Stumpf István: Az erkölcsi-tudati megújulás csak akkor következhet be, ha az oktatás és a nevelés intézményei kerülnek a társadalom középpontjába. Az informatikára épülő dolgokat minél szélesebb körben hozzáférhetővé kell tenni, de ahhoz, hogy valaki a globális tengeren szörfözni tudjon, tudnia kell, hogy milyen kikötőbe akar elérni. Ehhez pedig értékeket kell átadni, olyan tudást, amely képes szelektálni a rázúduló információk között. Az oktatás tehát megkerülhetetlen, de a jelenlegi intézményrendszerben a minőség egyre kevésbé fontos, csak a mennyiség, az egyetemi oktatók pedig nem tudnak elegendő energiát fordítani arra, hogy minőségi tudást adjanak át, mert el vannak foglalva a saját egzisztenciájukkal.
Hankiss Elemér: Most Magyarországon akut krízishelyzet van, de 15 év telt csak el, tehát nem kell kétségbeesni, hogy csak itt tartunk. Vannak azonban mélyebb történelmi gyökerei is annak, hogy lassabban haladunk. 1850-ben az emberek jobban éltek Magyarországon, mint Finnországban. 1914-ben a finnek utolértek minket, és ma 2-3-szor jobban élnek, mint mi. Miért maradtunk le az elmúlt 100 év alatt, miért előztek meg minket a finnek, az írek és a portugálok egyaránt?
Gerő András: Minden a parasztpolgárosodáson múlt, amiért Magyarországon is sokan harcoltak, de itt volt egy olyan nagybirtokrendszer, amely ezt nem tette lehetővé. A skandináv országokban ez szerves módon végbement, nálunk nem. Ezzel azonban ma már nem tudunk mit kezdeni, történt, ami történt – ma ebből az országból az lesz, amit mi csinálunk belőle.
Olvasóink a műsort itt tekinthetik meg.
|
