Nem fogadom el, hogy „az írás egész terjedelmében azt igyekszik elfogadtatni az olvasóval, hogy előítélet nem korlátozza a tisztánlátásomat” – ezt értelmezni se tudom. Számomra természetes volt, hogy előítéletek nélkül foglalkozzam a témával, és törekvéseim egyik fő sugallata is az, hogy végre különbséget kellene tenni az előítéletes (tehát nem megalapozott) általánosítások és a jogos kritikák között.
Eszem ágában nem volt a közvélemény-kutatási példákkal azt alátámasztani, hogy „a romák alacsonyabb erkölcsi normák szerint élnek, mint a társadalom egésze”. Az idézett példák azt kívánták illusztrálni, ahogy a sajtó nyomban „előítéletesnek” címkézte a „szavazók” vélekedéseit, holott hiányoztak (és hiányoznak) a pontos információk annak eldöntéséhez, hogy azok valóban alaptalanok voltak-e.
Mohácsi Viktória európai parlamenti roma képviselőasszony szerint minden nyugati országban vannak problémák a cigány kisebbségekkel, ami számomra azt sejteti — az érintett országok jelentősen eltérő életszínvonalának ismeretében —, hogy ezek megoldása nem csak pénzkérdés.
Továbbra is úgy vélem, hogy a Bíró András által felsorolt apró részeredmények ellenére igazi áttörést csak az hozhat, ha a halmozottan hátrányos körülmények közt élő családok minden gyermeke számára is biztosítani tudjuk születésüktől fogva azokat az életviteli-nevelési és kulturális alapokat, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy iskolai tanulmányaik megkezdésekor egyenlő eséllyel vehessék fel a versenyt szerencsésebb környezetből érkező osztálytársaikkal.
